2008.04.02. - Közepes méretű fekete lyuk az ω Centauri gömbhalmazban
A Hubble űrteleszkóp és a chilei Gemini teleszkóp spektroszkópiai mérései alapján az egyik legismertebb gömbhalmaz középpontjában valószínűleg egy közepes méretű fekete lyuk foglal helyet.
Eva Noyola (Max-Planck Institute for Extraterrestrial Physics, Garching) és Karl Gebhardt (University of Texas, Austin) bizonyítékot találtak arra, hogy az ω Centauri gömbhalmaz középpontjában - ami egyébként a Tejútrendszer körülbelül 200 gömbhalmaza közül a legnagyobb - egy közepes méretű fekete lyuk található. A 17000 fényévre lévő idős halmaz centrumát uraló objektum becsült tömege a Napénak 40000-szerese.
Noyola szerint ez az eredmény is megerősíti azt az elképzelést, hogy a nagytömegű csillagok összeomlása során keletkező kisméretű, maximum néhány tucat naptömegnyi fekete lyukak és az aktív galaxisok központjában helyet foglaló, esetenként több milliárd naptömegű monstrumok mellett léteznie kell a kettő közötti átmenetet reprezentáló fekete lyukaknak is, amelyek tulajdonképpen a központi fekete lyukak kezdeményei lehetnek.
A szakemberek sokáig kételkedtek a közepes mérettel rendelkező fekete lyukak létezésében, mert egyrészt nem álltak rendelkezésre róluk kellően megalapozott megfigyelési bizonyítékok, másrészt olyan elmélet sem létezik, amelyik kielégítően magyarázná a keletkezési mechanizmusukat. A jelenlegi felfedezésig mindössze egy képviselőjük volt ismert, mégpedig az Androméda-köd G1 katalógusjelű gömbhalmazában.
Noyola és Gebhardt a Hubble űrteleszkóp ACS (Advanced Camera for Surveys) műszerének felvételei és a déli Gemini teleszkóp spektroszkópiai észlelései alapján "azonosították" a fekete lyukat az Centaurus gömbhalmazban. A halmaz középpontja körüli csillagok radiális sebességeinek mérése azt mutatta, hogy a maghoz közelebbi csillagok jóval nagyobb sebességgel mozognak, mint ahogyan az a halmazban csillagok formájában látható anyag becsült gravitációs tere alapján várható lenne, így léteznie kell még valamilyen láthatatlan vonzócentrumnak is, melynek gravitációja a sebességnövekedést okozza.
Bár a megfigyelt sebességanomáliák legvalószínűbb oka a centrumban elhelyezkedő fekete lyuk, melynek modellszámításokból adódó tömege a már idézett 40000 naptömeg, lehetséges más magyarázat is. Az egyik változat szerint a halmaz középpontjában kiégett csillagtetemek, fehér törpék és neutroncsillagok vannak nagy számban, a másik lehetőség pedig az, hogy a centrumhoz közeli csillagok pályái erősen elnyúltak, emiatt a pericentrum környékén mozognak csak a vártnál gyorsabban, a pályák távolabbi részein a sebesség jóval kisebb. Noyola szerint azonban mindkét elképzeléssel vannak gondok, s még ha valamelyikük igaz is lenne, az állapot csak nagyon rövid ideig állhatna fenn, ugyanis a kiégett csillagok a várakozások szerint a centrumból kifele mozognak, míg az excentrikus pályák nagyon gyorsan köralakúvá válnak.
Az ω Centaurit sok szakember nem tekinti átlagos gömbhalmaznak, már csak a nagy mérete és tömege miatt sem. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy igazából a Tejútrendszer egyik "bekebelezett" kísérőgalaxisának megmaradt magjáról van szó. Egy korábbi Hubble-felmérés alapján korrelációt találtak a nagytömegű központi fekete lyukak és a gazdagalaxisaik tömege között. A Tejútrendszer által szétszaggatott törpegalaxis tömegét a Napénak 10 milliószorosára becsülik. Ha a kisebb galaxisok is követik az előbb említett korrelációt, akkor az ω Centauri és a középpontjában vélelmezett fekete lyuk tömege jól beleillik ebbe a képbe.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóirat 2008. április 1-jei számában jelent meg.
Forrás: