2010.04.27. - Mik­ro­hul­lá­mon be­mu­tat­ko­zó csil­lag­ke­let­ke­zé­si te­rü­le­tek

Az ESA Planck űr­ob­szer­va­tó­ri­u­ma ál­tal ké­szí­tett új fel­vé­te­lek a mik­ro­hul­lá­mú tar­to­mány­ban mu­tat­ják Ga­la­xi­sunk két csil­lag­ke­let­ke­zé­si te­rü­le­tét, plasz­ti­ku­san ér­zé­kel­tet­ve a fel­hők­ben zaj­ló fi­zi­kai fo­lya­ma­to­kat is.

A csil­lag­ke­let­ke­zé­si te­rü­le­tek je­len­tős ré­sze az op­ti­kai tar­to­mány­ban mű­kö­dő te­lesz­kó­pok ha­tó­kö­rén kí­vül, vas­tag por­fel­hők mö­gött rej­tő­zik. Az elekt­ro­mág­ne­ses szín­kép más hul­lám­hossz-tar­to­má­nya­i­ban, pél­dá­ul az inf­ra­vö­rös­ben azon­ban át­néz­he­tünk a por­füg­gö­nyön, de ugyan­ez igaz a mik­ro­hul­lá­mú tar­to­mány­ra is. Az Eu­ró­pia Űr­ügy­nök­ség (ESA) Planck mik­ro­hul­lá­mú űr­ob­szer­va­tó­ri­u­ma a Tej­út­rend­szer két ér­de­kes ré­gi­ó­já­ban, az Ori­on és a Per­ze­usz csil­lag­ké­pek­ben ta­lál­ha­tó csil­lag­ke­let­ke­zé­si te­rü­le­te­ken pil­lan­tott a ku­lisszák mö­gé.

Az Ori­on csil­lag­böl­cső kö­rül­be­lül 1500 fény­év­re ta­lál­ha­tó tő­lünk, két leg­is­mer­tebb ob­jek­tu­ma az Ori­on-köd, ami ró­zsa­szí­nű füst­pa­macs­ként - za­va­ró fé­nyek­től tá­vol - akár sza­bad szem­mel is meg­pil­lant­ha­tó, il­let­ve a sö­tét por­fel­hők­ből ál­ló, a mö­göt­te ta­lál­ha­tó csil­la­gok fé­nye mi­att a kör­nye­ze­té­ből kont­rasz­to­san ki­ug­ró Ló­fej-köd.

Az el­ső fel­vé­tel az Ori­on csil­lag­kép nagy ré­szét le­fe­di. A kép kö­ze­pé­től kis­sé le­fe­le lát­ha­tó fé­nyes ob­jek­tum ma­ga az Ori­on-köd, míg a cent­rum­tól jobb­ra lé­vő fé­nyes folt a Ló­fej-köd. Az óri­á­si vö­rös ív az ún. Bar­nard-ív, ami­ről azt gon­dol­ják, hogy egy kö­rül­be­lül 2 mil­lió év­vel ez­előt­ti szu­per­nó­va-rob­ba­nás ál­tal fújt, je­len­leg mint­egy 300 fény­év mé­re­tű bu­bo­rék ve­tü­le­te. A kép a 30 (vö­rös), a 353 (zöld) és a 857 GHz-es (kék) csa­tor­ná­kon rög­zí­tett fel­vé­te­lek kom­bi­ná­ci­ó­ja, a te­rü­let mé­re­te 13°x13°.
[ESA/LFI & HFI Con­sor­tia]

A Per­ze­usz csil­lag­ke­let­ke­zé­si te­rü­let az Ori­on­ban ta­lál­ha­tó­nál egy fok­kal "nyu­god­tabb" ré­gió, de a Planck fel­vé­te­le sze­rint itt is sok ér­de­kes do­log tör­té­nik. A le­ké­pe­zett te­rü­let mé­re­te 30°x30°, a kép ugyan­azon csa­tor­nák kom­bi­ná­ci­ó­ja, mint az Ori­on ese­té­ben.
[ESA/LFI & HFI Con­sor­tia]

A fel­vé­te­le­ken az in­ter­sztel­lá­ris por- és gáz­anyag­ban zaj­ló fi­zi­kai fo­lya­ma­tok kö­zül há­rom is nyo­mon kö­vet­he­tő, rá­adá­sul jól el­kü­lö­nít­he­tő­en. (1) A kis­frek­ven­ci­á­jú mik­ro­hul­lá­mú tar­to­mány­ban a Planck mű­sze­rei egy­részt a Tej­út­rend­szer mág­ne­ses te­ré­vel köl­csön­ha­tó nagy­se­bes­sé­gű elekt­ro­nok emisszi­ó­ját, más­részt a for­gó por­szem­csék­től szár­ma­zó, ugyan­ilyen hul­lám­hosszú dif­fúz su­gár­zást mu­tat­ják. (2) A né­hány mil­li­mé­te­res hul­lám­hossza­kon a na­gyon fi­a­tal, for­ró csil­la­gok ál­tal fel­fű­tött gáz emisszi­ó­ja a do­mi­náns. (3) Még na­gyobb frek­ven­ci­á­kon a na­gyon hi­deg por cse­kély­ke su­gár­zá­sát rög­zí­tik a de­tek­to­rok. Ez a kol­lap­szus utol­só, köz­vet­le­nül a csil­lag­gá vá­lás előt­ti fá­zi­sá­ban lé­vő leg­hi­de­gebb fel­hő­ma­gok emisszi­ó­ja. A lét­re­jö­vő új csil­la­gok szét­osz­lat­ják a fel­hő ma­ra­dé­kát, ami­ből ke­let­kez­tek, s ez utób­bi fo­lya­mat és a kol­lap­szu­sok köz­ti fi­nom egyen­súly sza­bá­lyoz­za, hogy mennyi csil­lag ala­kul­hat ki egy­ál­ta­lán a Tej­út­rend­szer­ben.

A Planck ál­tal ké­szí­tett fel­vé­te­lek ál­tal le­fe­dett ég­bolt­te­rü­le­tek. A ki­seb­bik a Per­ze­usz, a na­gyob­bik az Ori­on ré­gió.
[ESA/LFI & HFI Con­sor­tia/STS­cI DSS]

Bár a Planck űr­ob­szer­va­tó­ri­um fő cél­ja a mik­ro­hul­lá­mú hát­tér­su­gár­zás ani­zot­ró­pi­á­já­nak nagy­pon­tos­sá­gú fel­tér­ké­pe­zé­se a tel­jes ég­bolt le­ta­po­ga­tá­sá­val a mik­ro­hul­lá­mú tar­to­mány­ban, az en­nek so­rán nyert meg­fi­gye­lé­si ada­tai a fő emisszi­ós fo­lya­ma­tok egy­ide­jű fel­tá­rá­sá­val nagy­ban hoz­zá­já­rul­hat­nak a csil­lag­ke­let­ke­zé­si te­rü­le­tek di­na­mi­ká­já­nak jobb meg­ér­té­sé­hez is.

For­rás:

• ESA News 2010.04.26.