2011.08.16. - Szén­nél fe­ke­tébb ex­o­boly­gó

A Kep­ler űr­táv­cső új mé­ré­sei sze­rint a 2006-ban fel­fe­de­zett TrES-2b je­lű ex­o­boly­gó a rá­eső csil­lag­fény alig 1%-át ve­ri vissza, így "fe­ke­tébb" a Nap­rend­szer bár­me­lyik boly­gó­já­nál vagy hold­já­nál, de még a szén­nél is.

A csil­la­ga kö­rül alig 5 mil­lió ki­lo­mé­ter su­ga­rú pá­lyán kö­töt­ten ke­rin­gő TrES-2b je­lű, ju­pi­ter­mé­re­tű ex­o­boly­gót a köz­pon­ti égi­test su­gár­zá­sa mint­egy ezer fok­ra he­ví­ti. A ma­gas hő­mér­sék­let azon­ban az­zal is jár, hogy az at­mosz­fé­rá­já­ban emi­att nin­cse­nek fény­vissza­ve­rő fel­hők - pél­dá­ul a Ju­pi­ter ese­té­ben a fé­nyes am­mó­nia­fel­hők a lég­kör­re eső nap­su­gár­zás több, mint har­ma­dát vissza­ve­rik -, rá­adá­sul na­gyon gaz­dag a fényt ha­tá­so­san el­nye­lő nát­ri­um- és ká­li­um­gő­zök­ben, ami szin­tén hoz­zá­já­rul az ext­ra "sö­tét­ség­hez". Da­vid Spie­gel (Prince­ton Uni­ver­sity) sze­rint en­nek el­le­né­re még nem pon­to­san tisz­tá­zott a na­gyon ki­csi al­de­bó oka. A boly­gó per­sze nem is ab­szo­lút ko­rom­fe­ke­te, hi­szen for­ró­sá­ga mi­at­ti su­gár­zá­sa okán eny­he vö­rös pa­rázs­lást mu­tat, mint egy iz­zó fa­da­rab, vagy az elekt­ro­mos sü­tők fű­tő­szá­lai.

A boly­gó cse­kély fény­vissza­ve­rő ké­pes­sé­gét a Kep­ler űr­táv­cső meg­fi­gye­lé­sei alap­ján ha­tá­roz­ták meg. Az ész­le­lé­se­ket vég­ző cso­port több, mint 50 ke­rin­gést kö­ve­tett vé­gig. Amint egy fe­dé­si ex­o­boly­gó el­ha­lad a csil­la­ga előtt, an­nak fé­nyes­sé­gé­ben mér­he­tő csök­ke­nést okoz. A TrES-2b köz­pon­ti csil­la­ga ese­té­ben azon­ban ez a csök­ke­nés na­gyon ki­csi, mind­össze 6 mil­li­o­mod rész­nyi volt, ami már je­lez­te a boly­gó kü­lön­le­ges fe­ke­te­sé­gét, mi­vel egy na­gyobb ref­le­xi­ó­val bí­ró égi­test na­gyobb fé­nyes­ség­fluk­tu­á­ci­ót oko­zott vol­na, amint a fá­zi­sa vál­to­zik.

Fan­tá­zia­rajz a TrES-2b ex­o­boly­gó­ról, mely­nek a Sár­kány csil­lag­kép­ben meg­fi­gyel­he­tő GSC 03549-02811 ka­ta­ló­gus­je­lű csil­la­ga 750 fény­év­re van tő­lünk. A boly­gó a rá­eső nap­fény ke­ve­sebb, mint 1 szá­za­lé­kát ve­ri vissza.
[Da­vid A. Agu­il­ar (CfA)]

Da­vid Kip­p­ing (Har­vard-Smith­so­ni­an Cen­ter for Ast­rophy­sics) sze­rint az ered­mény nagy rész­ben a sze­ren­csé­nek is kö­szön­he­tő, hi­szen a Kep­ler ál­tal vizs­gált me­ző­be há­rom, már a fel­bo­csá­tás előtt is is­mert ex­o­boly­gó esik, a TrES-2b, a HAT-P-7b és a HAT-P-11b, így le­he­tő­ség nyílt eze­ket az űr­te­lesz­kóp­pal is ta­nul­má­nyoz­ni, még­pe­dig an­nak ún. "short-ca­den­ce" (SC) mód­já­ban. Ez a Kep­ler leg­jobb mi­nő­sé­get nyúj­tó ész­le­lé­si mód­ja, mely­ben a vizs­gált csil­lag­ról per­cen­ként nyer­nek fé­nyes­ség­ada­to­kat. Ez a le­he­tő­ség azon­ban a mint­egy 150 ezer cél­csil­lag csak ke­ve­sebb, mint 1 szá­za­lé­ká­nál áll ren­del­ke­zés­re az ész­le­lők­nek.

A TrES-2b ext­rém tu­laj­don­sá­ga­i­ban a nát­ri­um túl­gya­ko­ri­sá­ga mel­lett a lég­kör ma­gas ti­tán-oxid szint­je is sze­re­pet játsz­hat, de Spie­gel sze­rint még egyéb ké­mi­ai ele­mek is szó­ba jö­het­nek. A fe­le­lő­sök pon­tos fel­de­rí­té­sé­hez azon­ban nagy­fel­bon­tá­sú spekt­rosz­kó­pia szük­sé­ges, ami eb­ben az eset­ben iga­zi ki­hí­vást je­lent majd.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk a Monthly No­ti­ces of the Ro­yal Ast­ro­no­mi­cal So­ci­ety c. fo­lyó­irat­ban fog meg­je­len­ni.

For­rás:

• Ast­ro­nomy Now On­line 2011.08.11.