2008.08.20. - Mág­ne­ses tér ál­tal sta­bi­li­zált gáz­ára­mok egy ak­tív ga­la­xis kö­rül

A Hubb­le űr­te­lesz­kóp leg­újab­ban kö­zölt fel­vé­te­lei alap­ján az erős mág­ne­ses te­rek nagy sze­re­pet ját­sza­nak egy ga­la­xis­hal­maz köz­pon­ti el­lip­ti­kus óri­ás­ga­la­xi­sá­ból ki­áram­ló io­ni­zált gáz ára­ma­i­nak meg­le­pő sta­bi­li­tá­sá­ban.

Az ak­tív ga­la­xi­sok (AGN-k) cso­port­já­ba tar­to­zó NGC 1275 ka­ta­ló­gus­je­lű el­lip­ti­kus óri­ás­ga­la­xis a Per­se­us ga­la­xis­hal­maz cent­ru­má­ban ta­lál­ha­tó. Kö­zép­pont­já­ban - mint az osz­tá­lyá­ba tar­to­zó más ob­jek­tu­mok ese­té­ben is - egy na­gyon nagy­tö­me­gű fe­ke­te lyuk fog­lal he­lyet. A Hubb­le űr­te­lesz­kóp­pal ké­szült új, nagy­fel­bon­tá­sú fel­vé­te­le­ken na­gyon jól lát­sza­nak a ga­la­xis­ból az in­ter­ga­lak­ti­kus tér­be ki­áram­ló io­ni­zált gáz ára­mai, me­lye­ket a ga­la­xi­sok kö­zöt­ti rend­kí­vül erős mág­ne­ses tér ren­dez vé­kony szá­las szer­ke­zet­be. Ez az anyag egyéb­ként a köz­pon­ti fe­ke­te lyuk köz­vet­len kör­nye­ze­té­ből szár­ma­zik, az fúj­ja ki a kö­rü­löt­te ör­vény­lő gáz egy ré­szét a ga­la­xis­hal­maz­ba. Az An­dy Fa­bi­an (Uni­ver­sity of Camb­ridge, UK) ál­tal ve­ze­tett ku­ta­tó­cso­port sze­rint az NGC 1275 hosszan ki­nyú­ló gáz­ára­mai szol­gál­tat­ják az egyik leg­jobb pél­dát az in­ter­ga­lak­ti­kus mág­ne­ses tér és a ga­la­xi­sok kö­zöt­ti anyag­áram­lá­sok köz­ti in­ten­zív köl­csön­ha­tás­ra.

A Hubb­le űr­te­lesz­kóp fel­vé­te­le a Per­se­us hal­maz köz­pon­ti, NGC 1275 ka­ta­ló­gus­je­lű ga­la­xi­sá­ról. A ké­pen jól lát­ha­tó a ga­la­xis­ból ki­áram­ló anyag szá­las szer­ke­ze­te, me­lyet min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint az erős in­ter­ga­lak­ti­kus mág­ne­ses tér hoz lét­re.
[NA­SA, ESA, Hubb­le Her­i­tage (STS­cI/AU­RA)-ESA/Hubb­le Col­la­bo­ra­ti­on]

A Hubb­le fel­vé­te­lei alap­ján a gáz­szá­lak ti­pi­kus szé­les­sé­ge mind­össze 200 fény­év kö­rü­li, hosszuk azon­ban gyak­ran el­éri a 20 ezer fény­évet, míg az ál­ta­luk tar­tal­ma­zott tö­meg meg­ha­lad­hat­ja a Na­pé­nak 1 mil­li­ó­szo­ro­sát is. Nagy ki­hí­vás an­nak ma­gya­rá­za­ta, hogy ez a fi­nom szá­las szer­ke­zet ho­gyan ma­rad­ha­tott fenn az elég­gé ba­rát­ság­ta­lan in­ter­ga­lak­ti­kus kör­nye­zet­ben. A sok tíz­mil­lió fo­kos hő­mér­sék­let­nek és az in­ten­zív ár­apály erők­nek gyor­san szét kel­le­ne rom­bol­nia a struk­tú­rát, de az el­kép­ze­lé­sek sze­rint az már leg­alább 100 mil­lió éve sta­bi­lan fenn­áll. Az új ered­mé­nyek alap­ján a mág­ne­ses tér­nek le­het nagy sze­re­pe a rom­bo­ló ha­tá­sok sem­le­ge­sí­té­sé­ben és így a töl­tött ré­szecs­ké­ket tar­tal­ma­zó gáz szer­ke­ze­té­nek meg­őr­zé­sé­ben. Ez a mág­ne­ses "váz" elég erős ah­hoz, hogy el­len­áll­jon a szá­lak gra­vi­tá­ci­ós kol­lap­szu­sá­nak, las­sít­va ez­zel a ben­nük zaj­ló csil­lag­ke­let­ke­zé­si fo­lya­ma­to­kat is.

Ha­son­ló szá­las szer­ke­zet meg­fi­gyel­he­tő más ga­la­xis­hal­ma­zok köz­pon­ti ga­la­xi­sa­i­nak ese­té­ben is, de ezek nem ész­lel­he­tők olyan rész­le­tes­ség­gel, mint az NGC 1275. A cso­port azon­ban ter­ve­zi, hogy eb­ben a jól ta­nul­má­nyoz­ha­tó eset­ben szer­zett is­me­re­te­ket, ta­pasz­ta­la­to­kat al­kal­maz­za a tá­vo­lab­bi köz­pon­ti ga­la­xi­sok meg­fi­gye­lé­se­i­nek ér­tel­me­zé­sé­re is.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk a Na­tu­re ma­ga­zin 2008. au­gusz­tus 21-i szá­má­ban je­lent meg.

For­rás:

• STS­cI-2008-28
• Na­tu­re 454, XI (21 Au­gust 2008)