2008.11.07. - Ult­ra­ibo­lya pil­lan­tás a na­gyon tá­vo­li múlt­ba

Az ESO táv­csö­ve­i­nek és mű­sze­re­i­nek össze­sen 55 órá­nyi ész­le­lé­si anya­ga alap­ján össze­ál­lí­tott több mint 27 mil­lió pi­xe­les kép se­gít­sé­gé­vel min­den ed­di­gi­nél tá­vo­labb­ra pil­lant­ha­tunk a Föld­ről az ult­ra­ibo­lya hul­lám­hossz­tar­to­mány­ban.

Az ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott koz­mo­ló­gi­ai el­mé­le­tek sze­rint az Uni­ver­zum nagy ská­lá­kon izot­róp, az­az ugyan­olyan­nak lát­szik, bár­mely irány­ba né­zünk is. Ez egy­ben azt is je­len­ti, hogy a Vi­lág­egye­tem na­gyon tá­vo­li tar­to­má­nya­i­nak ta­nul­má­nyo­zá­sa szem­pont­já­ból is lé­nyeg­te­len a vizs­gált te­rü­let irá­nya. En­nek fé­nyé­ben a csil­la­gá­szok olyan ég­bolt­rész­le­te­ket vá­lasz­tot­tak az ilyen ku­ta­tá­sok­hoz, ahol az elő­tér­ob­jek­tu­mok - pél­dá­ul a Tej­út­rend­szer fé­nyes csil­la­gai, vagy a nap­rend­szer­be­li por - a le­he­tő leg­ke­vés­bé za­var­ják a "ki­lá­tást". Ezen te­rü­le­te­ket az­tán föl­di és űr­be­li te­lesz­kó­pok­kal min­den le­het­sé­ges hul­lám­hossz­tar­to­mány­ban ész­le­lik a me­ző­ben ta­lál­ha­tó ob­jek­tu­mok (ga­la­xi­sok) szín­ké­pi tu­laj­don­sá­ga­i­nak jel­lem­zé­sé­hez. Az egyik ilyen te­rü­let a dé­li ég­bol­ton, a For­nax csil­lag­kép­ben ta­lál­ha­tó CDF-S (Chand­ra Deep Field So­uth), egyi­ke an­nak a két me­ző­nek, me­lyet a GOODS (Gre­at Ob­ser­vat­ori­es Origins Deep Sur­vey) pro­jekt cél­ja­i­ra je­löl­tek ki. A ku­ta­tá­sok fő cél­ja a Vi­lág­egye­tem tér­ben - és ez­ál­tal idő­ben is - tá­vo­li te­rü­le­te­i­nek pon­tos fel­mé­ré­se, s így a ga­la­xi­sok ki­ala­ku­lá­sá­nak és fej­lő­dé­sé­nek jobb meg­is­me­ré­se.

Az Eu­ró­pai Dé­li Csil­lag­vizs­gá­ló (ESO, Euro­pe­an So­ut­hern Ob­ser­va­to­ry) chi­lei La Par­anal csú­cson te­le­pí­tett VLT táv­cső­rend­sze­ré­nek UT3 (Mel­ipal) te­lesz­kóp­ján üze­me­lő VI­MOS (VI­sib­le Mult­iOb­ject Spectro­gra­ph) mű­szer­rel, ami egyéb­ként a 360 és 1000 nm kö­zöt­ti hul­lám­hossz­tar­to­mány­ban mű­kö­dik, a CDF-S te­rü­le­tet az U kö­ze­li ult­ra­ibo­lya és az R kö­ze­li inf­ra­vö­rös szín­ké­pi sá­vok­ban ész­lel­ték. Ezen ész­le­lé­se­ket ki­egé­szí­tet­ték a szin­tén Chi­lé­ben, a La Sil­la csú­cson üze­me­lő 2,2 mé­te­res MPG/ESO te­lesz­kóp WFI (Wi­de-Field Ima­ger) mű­sze­ré­vel a lát­ha­tó tar­to­mány­be­li B sáv­ban rög­zí­tett ké­pek­kel, s ezen ada­tok alap­ján ál­lí­tot­ták össze a me­ző ké­pét.

A CDF-S te­rü­let U, B és R szín­ké­pi sá­vok­ban rög­zí­tett fel­vé­te­lek­ből össze­ál­lí­tott ké­pe. A me­ző mé­re­te 14,1x21,6 ív­perc, az­az a te­li­hol­dé­val össze­mér­he­tő. A ké­pen a leg­több ob­jek­tum na­gyon tá­vo­li ga­la­xis, csak ke­vés tej­út­rend­szer­be­li csil­lag lát­ha­tó raj­ta. Az egyi­kük - kék nyíl­lal je­löl­ve a me­ző má­so­dik leg­fé­nye­sebb csil­lag­ga mel­lett - azért kü­lön­le­ges, mert nagy a lá­tó­irány­ra me­rő­le­ges ún. saj­át­moz­gá­sa. A kü­lön­bö­ző szű­rők hasz­ná­la­ta és az egyes fel­vé­te­lek kö­zött el­telt hosszabb idő mi­att a ké­pe egy szi­vár­vány­csík­ká hú­zó­dott szét. A kép na­gyít­ha­tó vál­to­za­ta meg­ta­lál­ha­tó itt.
[ESO]

Az U sáv­ban vég­zett föl­di bá­zi­sú mé­ré­sek egy­ál­ta­lán nem egy­sze­rű­ek. Eb­ben - a lát­ha­tó és az ult­ra­ibo­lya tar­to­mányt el­vá­lasz­tó - sáv­ban a lég­kör át­lát­szó­sá­ga már csök­ken, ezért ész­le­lé­sek csak olyan, na­gyon jó aszt­ro­klí­má­jú he­lyek­ről vé­gez­he­tők, mint pél­dá­ul az ESO táv­csö­ve­i­nek is ott­hont adó Ata­ca­ma si­va­tag csú­csai. Ter­mé­sze­te­sen még a leg­jobb lég­kö­ri fel­té­te­lek mel­lett is be­ha­tá­rol­ja a le­he­tő­sé­ge­ket az, hogy a kö­ze­li ult­ra­ibo­lyá­ban a de­tek­to­rok op­ti­kai ele­me­i­nek át­vi­te­li té­nye­zői is rom­la­nak, il­let­ve itt az in­for­má­ció rög­zí­té­sé­re hasz­nált CCD ka­me­rák is egy­re ke­vés­bé ér­zé­ke­nyek. Ezért az ér­té­kel­he­tő ada­tok ki­nye­ré­sé­hez szük­sé­ges fény­mennyi­ség össze­gyűj­té­sé­re csak az er­re a cél­ra de­di­kált mű­sze­rek al­kal­ma­sak. Még rö­vi­debb hul­lám­hosszak fe­lé ha­lad­va azon­ban már a VI­MOS ki­fi­no­mult tech­ni­ká­ja sem se­gít: az ult­ra­ibo­lya tar­to­mány nagy ré­sze csak a vi­lág­űr­ből, pél­dá­ul a Hubb­le űr­te­lesz­kóp, vagy más ult­ra­ibo­lya hol­dak mű­sze­re­i­vel ész­lel­he­tő.

A re­kor­der U sáv­be­li kép mint­egy 40 órá­nyi ész­le­lé­si anyag alap­ján állt össze. Az ál­ta­la fel­tárt tá­vol­ság­ban az adott ég­bolt­te­rü­le­tet csak­nem tel­jes egé­szé­ben ga­la­xi­sok bo­rít­ják, me­lyek mil­li­árd­szor hal­vá­nyab­bak a sza­bad sze­mes lát­ha­tó­sá­gi ha­tár­nál. Per­sze ezen tar­to­mány­be­li su­gár­zá­suk amúgy is kí­vül esik az em­be­ri szem ér­zé­keny­sé­gi tar­to­má­nyán. A de­tek­tált ga­la­xi­sok olyan messze van­nak, hogy meg­fi­gyelt ál­la­po­tuk a Vi­lág­egye­tem 2 mil­li­árd éves ko­rá­nak fe­lel meg. A te­rü­let R sáv­be­li ké­pe nagy­szá­mú, össze­sen 15 órá­nyi ar­chív fel­vé­tel alap­ján ké­szült el.

Az elő­ző ké­pen je­lölt nagy saj­át­moz­gá­sú csil­lag a ki­na­gyí­tott rész­le­ten.
[ESO]

For­rás:

• ESO 39/08 - Pho­to Re­le­a­se