2008.12.24. - A vi­lág két szín­ben

A Spi­tzer űr­táv­cső­vel az RCW 49 ka­ta­ló­gus­je­lű csil­lag­ke­let­ke­zé­si te­rü­let­ről ko­ráb­ban ké­szí­tett kép új ki­adá­sa jel­zi, mi­lyen­nek mu­tat­ják majd az űr­te­lesz­kóp mű­sze­rei a vi­lá­got, ha 2009-ben el­fogy a hű­tés­re hasz­nált fo­lyé­kony hé­li­um.

A csil­la­gá­sza­ti meg­fi­gye­lé­sek­nél - a pro­fi­tól az ama­tőr szin­tig - ál­ta­lá­no­san hasz­nált CCD ka­me­rák szür­ke­ár­nya­la­tos ké­pe­ket szol­gál­tat­nak, a ki­ol­va­sás­nál a szoft­ver min­den kép­pont­hoz egy szám­ér­té­ket ren­del, ami azt jel­lem­zi, hogy az adott pi­xel­re le­ké­pe­zett égi te­rü­let mi­lyen in­ten­zi­tá­sú egy kes­keny hul­lám­hossz-tar­to­mány­ban, amit egy meg­fe­le­lő szű­rő al­kal­ma­zá­sá­val vá­lasz­ta­nak ki. Az űr­táv­csö­vek és a nagy föl­di te­lesz­kó­pok hon­lap­ja­in köz­zé­tett gyö­nyö­rű szí­nes fel­vé­te­lek szá­mí­tó­gé­pes el­já­rá­sok ered­mé­nye­ként szü­let­nek meg, me­lyek so­rán kü­lön­bö­ző hul­lám­hosszak­ra ér­zé­keny szű­rő­kön ke­resz­tül rög­zí­tett "fe­ke­te-fe­hér" in­ten­zi­tás­ké­pe­ket hasz­nál­nak alap­csa­tor­na­ként pél­dá­ul a szá­mí­tó­gé­pes meg­je­le­ní­tés­ben al­kal­ma­zott RGB (alap­szí­nek: vö­rös, zöld, kék) vagy a nyom­da­tech­ni­ká­ban hasz­ná­la­tos CMYK (alap­szí­nek: ci­án, mag­en­ta, sár­ga, fe­ke­te) szín­rend­sze­rű vég­ső ké­pek elő­ál­lí­tá­sá­hoz. Ál­ta­lá­ban igaz, hogy az egyes in­ten­zi­tás­ké­pek­hez a lát­ha­tó tar­to­mány va­la­mi­lyen szí­nét ren­de­lik, me­lyek nem fel­tét­le­nül az előbb em­lí­tett rend­sze­rek alap­szí­nei. Eb­ben az ér­te­lem­ben vég­ered­mé­nyül ún. ha­mis­szí­nes ké­pe­ket ka­punk, me­lyek cél­ja ál­ta­lá­ban nem a va­ló­ság­hű vissza­adás, ha­nem a rész­le­tek ki­eme­lé­se, de van olyan szű­rő­kom­bi­ná­ció, ami­vel pél­dá­ul az RGB rend­szer­ben elég jól kö­ze­lít­he­tők az em­be­ri szem ál­tal is ér­zé­kelt szí­nek, mint aho­gyan ezt a di­gi­tá­lis fény­ké­pe­ző­gé­pek gyors el­ter­je­dé­sé­nek kö­szön­he­tő­en az ama­tőr fo­tó­sok is nap mint nap ta­pasz­tal­hat­ják.

A Spi­tzer űr­te­lesz­kóp két ka­me­rá­ja szű­rő­rend­sze­re­i­vel az inf­ra­vö­rös tar­to­mány hét hul­lám­hosszá­nak kör­nye­ze­té­ben ké­pes ada­to­kat rög­zí­te­ni. Ezek­ből kell az­tán ki­vá­lasz­ta­ni a szín­rend­szer­nek meg­fe­le­lő­en az alap­csa­tor­nák­ként hasz­nált ké­pe­ket, ami sok eset­ben egy­ál­ta­lá­ban nem egy­sze­rű fel­adat, ha a cél egy "mu­ta­tós" kép szá­mí­tó­gé­pes elő­ál­lí­tá­sa, ugyan­is kü­lön­bö­ző csa­tor­na­vá­lasz­tá­sok ese­tén je­len­tő­sen el­té­rő ki­né­ze­tű vég­ered­mény is el­ér­he­tő.

A Spi­tzer ál­tal az RCW 49 ka­ta­ló­gus­je­lű csil­lag­ke­let­ke­zé­si te­rü­let­ről 2003. de­cem­ber 23-án ké­szí­tett inf­ra­vö­rös fel­vé­te­lek kö­zül négy fel­hasz­ná­lá­sá­val elő­ál­lí­tott szí­nes fel­vé­tel. Jól el­kü­lö­nít­he­tők a köz­pon­ti ré­szen az idő­sebb csil­la­gok (kék), a gáz­szá­lak (zöld) és a po­ros ré­szek (ró­zsa­szín).
[NA­SA/JPL-Cal­tech/E. Church­well (Uni­ver­sity of Wis­con­sin)]

A Spi­tzer­rel dol­go­zó ku­ta­tók 2004-ben már pub­li­kál­tak egy ké­pet a dé­li ég­bol­ton, a Centa­u­rus csil­lag­kép­ben meg­fi­gyel­he­tő, tő­lünk 13700 fény­év tá­vol­ság­ra lé­vő, RCW 49 ka­ta­ló­gus­je­lű, por­ban gaz­dag csil­lag­ke­let­ke­zé­si te­rü­let­ről. Ez a kép négy inf­ra­vö­rös csa­tor­na (3,6 mik­ron - kék, 4,5 mik­ron - zöld, 5,8 mik­ron - na­rancs, 8 mik­ron - vö­rös) kom­bi­ná­ci­ó­já­val jött lét­re.

Az RCW 49 most köz­zé­tett új ké­pe a ko­ráb­bi négy szín­csa­tor­na he­lyett csak ket­tőt hasz­nál, me­lyek­kel a de­tek­to­rok két leg­rö­vi­debb hul­lám­hosszú (3,6 és 4,5 mik­ron) ké­pét mon­tí­roz­ták. Az el­já­rás so­rán a 3,6 mik­ro­nos kép­hez a ci­án, míg a 4,5 mik­ro­nos­hoz a vö­rös színt ren­del­ték. A 4,5 mik­ro­nos hul­lám­hosszon a for­ró hid­ro­gén­fel­hők su­gár­zá­sa na­gyon erős, így ezt a ké­pet a hid­ro­gént jel­ző vö­rös szín do­mi­nál­ja a kö­rül­be­lül 2200 csil­lag és szer­ves mo­le­ku­lák su­gár­zá­sa mel­lett, me­lyek mind a négy-, mind a két­csa­tor­nás ké­pen lát­ha­tók.

A 2003-ban ké­szült fel­vé­te­lek kö­zül csak a két leg­rö­vi­debb hul­lám­hossz­út fel­hasz­nál­va az RCW 49 né­mi­leg más ar­cát mu­tat­ja, mint a négy csa­tor­ná­ból elő­ál­lí­tott ké­pen. Ezen a mon­tá­zson a te­rü­le­tet a vö­rös­sel áb­rá­zolt for­ró hid­ro­gén do­mi­nál­ja, ami a ko­ráb­bi ké­pen ke­vés­bé volt hang­sú­lyos.
[NA­SA/JPL-Cal­tech/E. Church­well (Uni­ver­sity of Wis­con­sin)]

A csa­tor­nák­kal va­ló "já­ték" az eset­le­ges új tu­do­má­nyos ered­mé­nyek mel­lett egy más ok­ból is fon­tos. 2009-ben ugyan­is el­fogy a Spi­tzer de­tek­to­ra­i­nak hű­té­sé­re hasz­nált fo­lyé­kony hé­li­um, ezért azok túl­sá­go­san me­le­gek lesz­nek a tá­vo­li inf­ra­vö­rös hul­lám­hosszo­kon tör­té­nő meg­fi­gye­lé­sek­hez, a 3,6 és 4,5 mik­ro­nos tar­to­mány­ban azon­ban to­vább­ra is tud­nak dol­goz­ni. Az RCW 49 ese­té­hez ha­son­ló vizs­gá­la­tok­kal a ku­ta­tók te­hát ké­pet tud­nak al­kot­ni a te­lesz­kóp és az ér­zé­ke­lők jö­vő­be­ni tel­je­sít­mé­nyé­ről.

For­rás:

• Spi­tzer News 2008.12.24.