2009.03.26. - Rit­ka pil­la­nat­fel­vé­tel a Sza­tur­nusz­ról és hold­ja­i­ról

Fan­tasz­ti­kus fo­tó­kat ké­szí­tett a Hubb­le űr­te­lesz­kóp a Sza­tur­nusz ko­rong­ja előtt át­vo­nu­ló hol­dak­ról, a boly­gó­ko­rong­ra ve­tett ár­nyé­kuk­ról és az egy­re ki­sebb szög alatt lát­szó gyű­rű­rend­szer­ről.

A Sza­tur­nusz gyű­rű­rend­sze­re a Föld­ről néz­ve 14-15 éven­ként lát­szik az élé­ről, ilyen­kor a vé­kony gyű­rűk szin­te "el­tűn­nek" a föl­di meg­fi­gye­lők sze­me elől, s ez ter­mé­sze­te­sen igaz a Föld kö­rül ke­rin­gő űr­ob­szer­va­tó­ri­u­mok ka­me­rá­i­ra is. Leg­utóbb 1995/96-ban kö­vet­ke­zett be ez a je­len­ség, s me­net­rend sze­rint 2009-ben is­mét ta­núi le­he­tünk. A Föld au­gusz­tus 10-én és szep­tem­ber 4-én lesz pon­to­san a gyű­rűk sík­já­ban, saj­nos azon­ban a Sza­tur­nusz ek­kor túl­sá­go­san kö­zel lesz a Nap­hoz. Mi­vel az óri­ás­boly­gó sok hold­já­nak pá­lyá­ja gya­kor­la­ti­lag a gyű­rű­rend­szer sík­já­nak kö­ze­lé­ben hú­zó­dik, ezek az al­kal­mak ki­vá­ló le­he­tő­sé­get kí­nál­nak a hol­dak boly­gó­ko­rong előt­ti át­vo­nu­lá­sá­nak meg­fi­gye­lé­sé­re. Leg­utóbb már a Hubb­le is vég­zett meg­fi­gye­lé­se­ket, s ezek több új hold fel­fe­de­zé­sé­hez is ve­zet­tek.

A na­rancs­sár­ga szí­nű Ti­tán sö­tét ár­nyé­ka a Sza­tur­nusz fel­hő­rend­sze­ré­re ve­tül. A gyű­rű fe­lett, a boly­gó ko­rong­já­tól bal­ra az Enc­el­adus és a Di­o­ne hol­dak lát­ha­tók, míg szin­tén köz­vet­le­nül a gyű­rű fe­lett, de már a boly­gó­ko­rong előtt, a Ti­tán­tól kis­sé bal­ra a Mi­mas hold és a boly­gó­ko­rong­ra ve­tett ár­nyé­ka is ki­ve­he­tő.
[NA­SA, ESA, Hubb­le Her­i­tage Team (STS­cI/AU­RA)]

A Hubb­le űr­te­lesz­kóp 2009. feb­ru­ár 24-én ké­szí­tett fel­vé­te­le­ket a WFPC2 (Wi­de Field Pla­ne­tary Ca­me­ra 2) mű­sze­ré­vel a hol­dak lát­vá­nyos át­vo­nu­lá­sá­ról. A ké­pe­ken a kí­sé­rők so­rát a Ti­tán ve­ze­ti, mely­nek mé­re­te na­gyobb, mint a Mer­kúr boly­góé. A hold jel­leg­ze­tes na­rancs­sár­ga szí­nét a vas­tag lég­kö­rét al­ko­tó me­tán és nit­ro­gén okoz­za.

A boly­gó­ko­rong jobb szé­lén az ép­pen ki­lép­ni ké­szü­lő Mi­mas, míg a bal szé­len az Enc­el­adus és a Di­o­ne, il­let­ve a boly­gó­ko­rong­ra ve­tett ár­nyé­ka­ik lát­ha­tók. A kép Mi­mas alat­ti ré­szén, a gyű­rű­rend­szer tá­vo­lab­bi ré­szén jól meg­fi­gyel­he­tő a Sza­tur­nusz­nak a gyű­rűk­re ve­tett ár­nyé­ka is. A boly­gó­ko­rong előtt, köz­vet­le­nül a gyű­rűk fe­let­ti sö­tét vo­nal pe­dig nem más, mint a gyű­rű­rend­szer ár­nyé­ka.
[NA­SA, ESA, Hubb­le Her­i­tage Team (STS­cI/AU­RA)]

A fel­vé­te­lek ké­szí­té­se­kor a Sza­tur­nusz a Föld­től 1,25 mil­li­árd ki­lo­mé­ter­re volt. Ilyen tá­vol­ság­ból a Hubb­le kö­rül­be­lül 300 km nagy­sá­gú rész­le­te­ket tud meg­kü­lön­böz­tet­ni a boly­gón. A ké­pe­ken ki­tű­nő­en lát­ha­tó a Sza­tur­nusz fel­hő­rend­sze­ré­nek egyen­lí­tő­vel pár­hu­za­mos sá­vos szer­ke­ze­te is.

For­rás:

• STS­cI-2009-12