2009.12.01. - A Tejútrendszer őstörténetéről árulkodó gömbhalmaz

A Tejútrendszer középpontját körülvevő dudorban található Terzan 5 jelű objektum csillagai a gömhalmazoknál szokatlan módon legalább két ütemben keletkeztek, s valószínűleg egy galaxisösszeolvadás nyomait őrzik.

Egy Francesco Ferraro (University of Bologna) által vezetett kutatócsoport a Terzan 5 katalógusjelű gömbhalmazt vizsgálta a Tejútrendszerünk centrumát körülvevő ún. centrális dudorban. A terület milliárdnyi csillagát vastag porréteg takarja el előlünk, ezért az itt található objektumok csak az infravörös sugárzásuk alapján tanulmányozthatók, mivel a látható tartományba eső fény nem képes áthatolni a porfüggönyön. Az ESO VLT távcsöveinek infravörös műszerei a következő generációs, a légkör torzító hatását az eddig használt technikáknál jóval nagyobb égboltterületen szinte teljes egészében kiküszöbölő adaptív optikás eljárás (MAD, Multi-conjugate Adaptive Optics Demonstrator) segítségével azonban átlátnak a porfelhőkön, s feltárják előttünk a központi dudor különleges világát és objektumait, köztük például a Terzan 5 csillagait, melyek az új megfigyelések szerint a gömbhalmazok tagjaitól eltérő módon nem egyszerre, hanem legalább két ütemben keletkeztek, a legöregebbek 12 milliárd évvel, míg a fiatalabbak 6 milliárd évvel ezelőtt.

Az ESO VLT távcsőrendszerén működő új generációs adaptív optikai rendszer segítségével a J és K infravörös sávban készített felvételek alapján összeállított kép a Terzan 5 gömbhalmazról. A látómező 40 ívmásodperces.
[ESO/F. Ferraro]

Emanuele Dalessandro (University of Bologna) szerint eddig csak egyetlen, ilyen komplex csillagkeletkezési történettel bíró gömbhalmazt észleltek a Tejútrendszerben, ez az ω Centauri, azonban az galaxisunk halójában van, míg a Terzan 5 sokkal közelebb található a centrumhoz. A VLT rendkívüli technológiájának köszönhetően az is kiderült, hogy a Terzan 5 jóval nagyobb tömegű, mint ahogyan azt korábban gondolták. Ez pedig a különleges összetételt és a több hullámban lezajlott csillagkeletkezést is figyelembe véve azt jelentheti, hogy a gömbhalmaz a Tejútrendszer fejlődésének korai szakaszában bekövetkezett, a központi dudor kialakulásához is hozzájáruló esemény, egy protogalaxissal történt összeolvadás túlélője.

Ferraro szerint eredményük vélhetőleg csak az első lépés a Tejútrendszer, s más galaxisok centrális részeinek kialakulását feltáró megfigyeléssorozatban, hiszen a por mögött valószínűleg még számtalan gömbhalmaz rejtőzhet, melyek őrzik ezen folyamatok nyomait.

Az eredményeket részletező szakcikk a Nature magazin 2009. november 26-i számában jelent meg.

Forrás:

• ESO 45/09 - Science Release