2010.03.08. - Még­is asz­te­ro­i­da volt a dí­nó­gyil­kos

Kü­lön­bö­ző tu­do­mány­te­rü­le­tek utób­bi húsz év alatt el­ért ered­mé­nye­it rend­sze­rez­ve és át­te­kint­ve egy ku­ta­tó­cso­port ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott, hogy még­is egy kis­boly­gó be­csa­pó­dá­sa okoz­ta a di­no­szau­ru­szok ki­ha­lá­sát.

A 41 szak­ér­tő ál­tal jegy­zett, az utób­bi húsz esz­ten­dő ered­mé­nye­in ala­pu­ló át­fo­gó ta­nul­mány sze­rint a kö­rül­be­lül 65 mil­lió év­vel ez­előtt, a kré­ta és a har­mad­idő­szak ha­tá­rán (KH) be­kö­vet­ke­zett tö­me­ges ki­ha­lást, ami­nek kö­vet­kez­té­ben a Föl­dön ak­kor lé­te­zett fa­jok fe­le el­tűnt, s ami vé­get ve­tett a di­no­szau­ru­szok 160 mil­lió éves ural­má­nak is, még­is egy asz­te­ro­i­da be­csa­pó­dá­sa okoz­ta, s nem erő­tel­jes vul­ká­ni te­vé­keny­ség, aho­gyan azt töb­ben is vé­lik. A do­mi­náns fa­jok nagy ré­szé­nek el­tű­né­se nyi­tot­ta meg az utat az ad­dig a dí­nók ár­nyé­ká­ban élő pri­mi­tív em­lő­sök fej­lő­dé­se előtt.

Fan­tá­zia­rajz egy óri­á­si asz­te­ro­i­da be­csa­pó­dá­sá­ról.
[Don Da­vis, NA­SA]

A pa­le­on­to­ló­gu­sok, geo­ké­mi­ku­sok, klí­ma­szak­ér­tők, geo­fi­zi­ku­sok és sze­di­men­to­ló­gu­sok (az üle­dé­kes kő­ze­tek kép­ző­dé­sé­vel fog­lal­ko­zó geo­ló­gu­sok) utób­bi 20 év­ben pub­li­kált ered­mé­nye­i­nek Pe­ter Schul­te (Uni­ver­sity of Er­langen) és mun­ka­tár­sai ál­ta­li át­te­kin­té­se ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ve­ze­tett, hogy a ki­ha­lás oka nem le­het más, mint az a kö­rül­be­lül 15 ki­lo­mé­te­res asz­te­ro­i­da, mely­nek be­csa­pó­dá­si he­lye - az ún. Chic­xu­lub-krá­ter - a Yu­cat­án-fél­szi­get kö­ze­lé­ben, a Me­xi­kói-öböl fe­ne­kén van. A becs­lé­sek sze­rint a ka­tak­liz­ma köz­ben fel­sza­ba­dult ener­gia mil­li­árd­szo­ro­sa le­he­tett a Hi­ro­si­ma fe­lett fel­rob­ban­tott atom­bom­bá­é­nak. A be­csa­pó­dás kö­vet­kez­té­ben ren­ge­teg anyag lö­kő­dött nagy se­bes­ség­gel az at­mosz­fé­rá­ba, és az en­nek ered­mé­nye­ként be­ál­ló ún. "nuk­le­á­ris tél" mi­att azok az egye­dek is gyor­san el­pusz­tul­hat­tak, me­lyek va­la­mi­lyen cso­da foly­tán a be­csa­pó­dás el­sőd­le­ges ha­tá­sa­it túl­él­ték. (A nuk­le­á­ris tél el­ne­ve­zés oka, hogy ha­son­ló, de ta­lán ki­sebb ha­tá­sa len­ne egy atom­há­bo­rú­nak is.)

Szá­mí­tó­gép­pel ge­ne­rált "gra­vi­tá­ci­ós" tér­kép a Me­xi­kói-öböl fe­ne­kén ta­lál­ha­tó Chic­xu­lub-krá­ter­ről. A leg­kül­ső gyű­rű át­mé­rő­je 300 km kö­rü­li, ez­zel az alak­zat az egyik leg­na­gyobb be­csa­pó­dá­si krá­ter nem csak a Föl­dön, de az egész bel­ső Nap­rend­szer­ben is. A ku­ta­tók cik­kük­ben cá­fol­ják azt a vé­le­ke­dést, mi­sze­rint a krá­ter a nagy ki­ha­lás előtt 300 ezer év­vel ke­let­ke­zett vol­na.
[Vir­gil L. Sharp­ton, Uni­ver­sity of Alas­ka, Fa­ir­banks]

Egy má­sik el­kép­ze­lés sze­rint a tö­me­ges ki­ha­lá­sért va­ló­ban az idő­já­rás glo­bá­lis vál­to­zá­sa volt a fe­le­lős, en­nek oka azon­ban nem egy kis­boly­gó­val tör­tént üt­kö­zés volt, ha­nem az In­dia kö­zép­ső ré­szét el­fog­la­ló Dek­kán-fenn­sík te­rü­le­tén ak­ko­ri­ban kö­rül­be­lül 1,5 mil­lió éven ke­resz­tül zaj­ló erő­tel­jes vul­ká­ni te­vé­keny­ség. Az óri­á­si ki­tö­ré­sek a becs­lé­sek sze­rint a Fe­ke­te-ten­ger me­den­cé­jé­nek kép­ze­let­be­li fel­töl­té­sé­re is ele­gen­dő, mint­egy 1,1 mil­lió köb­ki­lo­mé­ter ba­zalt­lá­vát te­rí­tet­tek el a fenn­sí­kon. A faj­pusz­tu­lás oka e né­zet sze­rint a ki­tö­ré­sek ál­tal a lég­kör­be jut­ta­tott por okoz­ta glo­bá­lis le­hű­lés és sa­vas esők. Ez azon­ban nyil­ván egy las­súbb fo­lya­mat le­he­tett, a geo­ló­gi­ai ré­te­gek azon­ban azt mu­tat­ják, hogy a ten­ge­ri és szá­raz­föl­di fa­jok ki­ha­lá­sa na­gyon gyor­san tör­tént. A be­csa­po­dá­si el­mé­let mel­lett szól az is, hogy a Dek­kán-fenn­sík erős vul­ká­ni ak­ti­vi­tá­sa el­le­né­re a KH-t meg­elő­ző 500 ezer év­ben a ten­ge­ri és szá­raz­föl­di öko­szisz­té­mák csak cse­kély vál­to­zá­so­kat mu­tat­tak, il­let­ve az, hogy szá­mí­tó­gé­pes mo­del­lek sze­rint a vul­kán­ki­tö­ré­sek kö­vet­kez­té­ben a lég­kör­be ke­rü­lő mér­ge­ző anya­gok, pél­dá­ul a kén csak rö­vid tá­vú ha­tást fej­tet­tek ki a boly­gó­ra.

To­váb­bi - erős - ér­vek is csa­ta­sor­ba ál­lít­ha­tók a kis­boly­gó-el­mé­let mel­lett. Az egyik az, hogy a vi­lág min­den tá­já­ról be­gyűj­tött, eb­ből az idő­szak­ból szár­ma­zó geo­ló­gi­ai min­ták­ban je­len­tős mennyi­sé­gű irí­di­um van. Ez az elem egyéb­ként rit­ka a Föl­dön, vi­szont sok van be­lő­le az asz­te­ro­i­dák­ban. A min­ták­ban rög­tön az irí­di­um­ré­teg után a fosszí­li­ák elő­for­du­lá­sá­nak drá­mai csök­ke­né­se fi­gyel­he­tő meg, ami szin­tén azt jel­zi, hogy a ki­ha­lás a be­csa­pó­dás után na­gyon gyor­san be­kö­vet­ke­zett. Egy má­sik bi­zo­nyí­ték a geo­ló­gi­ai min­ták­ban meg­ta­lál­ha­tó egyik kvarc­mó­do­su­lat, az ún. sok­kolt kvarc (shoc­ked qu­artz). Ez ak­kor ke­let­ke­zik, ha a kvarc­kris­tályt egy erős lö­kés­hul­lám éri, ami de­for­má­ci­ót okoz a kris­tály­szer­ke­ze­té­ben a kris­tály ter­mé­sze­tes sík­jai men­tén. A mó­do­su­la­tot a Föl­dön ed­dig csak nuk­le­á­ris rob­ban­tá­sok hely­szí­ne­in, il­let­ve me­te­or­krá­te­rek­ben ta­lál­ták meg.

A ku­ta­tó­cso­port egyik tag­ja, Jo­an­na Mor­gan (De­part­ment of Earth Sci­en­ce and En­gi­ne­e­ring at Im­pe­ri­al Col­l­e­ge Lon­don) sze­rint te­hát egy­ér­tel­mű­nek tű­nik, hogy csak egy asz­te­ro­i­da be­csa­pó­dá­sa okoz­hat­ta a tö­me­ges ki­ha­lást. A be­csa­pó­dás köz­vet­len ha­tá­sa az egész boly­gó­ra ki­ter­je­dő tűz­vi­ha­rok­ban, a Rich­ter-ská­lán a 10-es fo­ko­za­tot is meg­ha­la­dó föld­ren­gé­sek­ben és óri­á­si ten­ger­árak­ban (cu­na­mi) nyil­vá­nult meg. Ezek az ese­mé­nyek na­gyon gyor­san, órák, na­pok alatt gya­kor­la­ti­lag az egész po­pu­lá­ció pusz­tu­lá­sát okoz­hat­ták, de a dí­nók sor­sát a lég­kör­be ke­rült, s a boly­gót hosszú idő­re sö­tét­ség­be bo­rí­tó por okoz­ta glo­bá­lis idő­já­rás­vál­to­zás (le­hű­lés) pe­csé­tel­te meg vég­leg.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk a Sci­en­ce ma­ga­zin 2010. már­ci­us 5-i szá­má­ban je­lent meg.

For­rás:

• Sci­en­ce­Da­ily 2010.03.04.