2010.09.06. - Újabb ki­fé­nye­se­dés az egyik leg­is­mer­tebb szu­per­nó­va-ma­rad­vány­ban

Egy nem­zet­kö­zi ku­ta­tó­cso­port a Hubb­le Űr­te­lesz­kóp­pal az SN 1987A szu­per­nó­va tá­gu­ló ma­rad­vá­nyá­nak újabb szig­ni­fi­káns ki­fé­nye­se­dé­sét fi­gyel­te meg. Az ese­mény tel­je­sen össz­hang­ban van a vá­ra­ko­zá­sok­kal.

A cso­port a lát­ha­tó, az ult­ra­ibo­lya és a kö­ze­li inf­ra­vö­rös tar­to­mány­ban is vizs­gál­ta a szu­per­nó­va-ma­rad­ványt, hogy újabb in­for­má­ci­ó­kat gyűjt­se­nek a rob­ba­nás köz­ben ki­do­bott anyag és a ma­rad­vány kö­rü­li óri­á­si, majd­nem 10 ezer mil­li­árd ki­lo­mé­ter (kö­rül­be­lül 1 fény­év) át­mé­rő­jű gyű­rű ala­kú gáz köl­csön­ha­tá­sá­ról. Ez utób­bit a ké­sőbb szu­per­nó­va-rob­ba­nást el­szen­ve­dett csil­lag va­ló­szí­nű­leg mint­egy 20 ezer év­vel a ka­taszt­ró­fa előtt dob­ta le ma­gá­ról. A két anyag­hal­maz ta­lál­ko­zá­sa­kor ke­let­ke­zett lö­kés­hul­lá­mok ered­mé­nye­ként a gyű­rű­ben kö­rül­be­lül 30-40 fé­nyes cso­mó jött lét­re, et­től a ma­rad­vány úgy néz ki, mint egy gyöngy­sor. A kö­vet­ke­ző évek so­rán ezek a cso­mók va­ló­szí­nű­leg össze fog­nak ol­vad­ni, egy foly­to­nos kört ala­kít­va így ki. A Hubb­le új mű­sze­re­i­vel vég­zett spekt­rosz­kó­pi­ai mé­ré­sek azt mu­tat­ják, hogy a 2004-es ál­la­pot­hoz ké­pest a lö­kés­hul­lá­mok okoz­ta emisszi­ó­ban a hid­ro­gén Lα- és Hα-vo­na­lai to­vább fé­nye­sed­tek, míg a ma­xi­má­lis tá­gu­lá­si se­bes­ség to­vább csök­kent.

Az SN 1987A kör­nye­ze­te, mely­nek do­mi­náns ob­jek­tu­ma a több tu­cat­nyi fé­nyes cso­mó­ból ál­ló gyű­rű.
[NA­SA, ESA, K. France (Uni­ver­sity of Col­or­do, Boul­der), P. Chal­lis és R. Kirsh­ner (Har­vard-Smith­so­ni­an CfA)]

Ke­vin France (Uni­ver­sity of Col­ora­do, Boul­der) sze­rint az SN 1987A és a ma­rad­vá­nya jól mu­tat­ja, hogy egy szu­per­nó­va-rob­ba­nás mi­lyen ha­tás­sal le­het a koz­mi­kus kör­nye­ze­té­re, a ki­bo­csá­tott óri­á­si ener­gia ho­gyan vál­toz­tat­ja meg a di­na­mi­kai vi­szo­nyo­kat és a ké­mi­ai össze­té­telt a szu­per­nó­va kö­ze­lé­ben. Az új ada­tok se­gít­he­tik an­nak jobb meg­ér­té­sét is, ho­gyan sza­bá­lyoz­hat­ják a szu­per­nó­va-rob­ba­ná­sok a ga­la­xi­sok fej­lő­dé­sét.

Az 1987 feb­ru­ár­já­ban fel­fe­de­zett szu­per­nó­va, il­let­ve a ma­rad­vá­nya a Tej­út­rend­szer kí­sé­rő­ga­la­xi­sá­ban, a Nagy Mag­el­lán-fel­hő­ben ta­lál­ha­tó, s 1604 óta a Föld­höz leg­kö­ze­leb­bi ilyen ob­jek­tum.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk a Sci­en­ce ma­ga­zin­ban je­lent meg.

For­rás:

• STS­cI-2010-30