Valid XHTML 1.0 Strict

2011.02.18. - Rej­tőz­kö­dő fe­ke­te lyu­kak­ra buk­kant a Swift

A Swift űr­te­lesz­kóp új mé­ré­sei alap­ján úgy tű­nik, hogy a koz­mi­kus rönt­gen­su­gár­zás je­len­tős há­nya­da mé­lyen be­ágya­zó­dott szu­per­ne­héz fe­ke­te lyu­kak kör­nye­ze­té­ből szár­ma­zik.

Az utób­bi évek fel­fe­de­zé­sei alap­ján szü­le­tett el­mé­le­ti jós­la­tok sze­rint nagy va­ló­szí­nű­ség­gel a leg­több ga­la­xis bel­se­jé­ben ta­lál­ha­tó­ak szu­per­ne­héz (több mil­lió, vagy akár több mil­li­árd nap­tö­me­get el­érő) fe­ke­te lyu­kak, de ezek ki­mu­ta­tá­sa nem min­den eset­ben egy­sze­rű fel­adat. A köz­pon­ti fe­ke­te lyu­kak kö­rül áram­ló anyag ugyan­is egy rend­kí­vül vas­tag ko­ron­got al­kot, ami el­nye­li a bel­ső tar­to­má­nyok­ból ér­ke­ző lát­ha­tó, ult­ra­ibo­lya és rönt­gen­su­gár­zást, így ha egy ilyen rend­szer­re az élé­ről lá­tunk rá, ezek­ben a tar­to­má­nyok­ban nincs sok esély a meg­ta­lá­lá­sá­ra. Az inf­ra­vö­rös su­gár­zás nagy ré­sze ugyan át­jut a ko­ron­gon, de ezt ne­héz meg­kü­lön­böz­tet­ni a csil­lag­kö­zi anyag ha­son­ló su­gár­zá­sá­tól, míg rá­dió­tar­to­mány­ban egy­elő­re ke­vés­bé ha­té­ko­nyan mű­kö­dik az ég­bolt fo­lya­ma­tos, nagy­lép­té­kű le­ta­po­ga­tá­sa.

A mé­lyen be­ágya­zott fe­ke­te lyu­kak ese­te azért is kü­lö­nö­sen ér­de­kes, mert az el­mé­le­ti szak­em­be­rek sze­rint ezek az ob­jek­tu­mok le­het­nek a vi­lág­űr rönt­gen-hát­tér­su­gár­zá­sá­nak fő for­rá­sai. Rönt­gen­tar­to­mány­ban a tel­jes ég­bolt erő­tel­je­sen su­gá­roz, ám en­nek a nagy in­ten­zi­tá­sú "fo­ton­ten­ger­nek" az ere­de­tét mind­ezi­dá­ig nem si­ke­rült pon­tos mé­ré­sek­kel meg­ma­gya­ráz­ni.

Úgy tű­nik azon­ban, hogy a Swift űr­táv­cső­vel vég­zett nagy­ener­gi­á­jú ég­bolt­fel­mé­rő prog­ram egy je­len­tős lé­pés­sel kö­ze­lebb vit­te a ku­ta­tó­kat a fen­tebb em­lí­tett kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sá­hoz. A Swift egyik fő mű­sze­re, a BAT (Burst Alert Te­lesc­ope) fo­lya­ma­to­san tér­ké­pe­zi a vi­lág­űrt az ún. ke­mény rönt­gen tar­to­mány­ban (15-200 keV), el­ső­sor­ban azért, hogy nagy ener­gi­á­jú, tran­zi­ens je­len­sé­ge­ket (fő­ként gam­ma­ki­tö­ré­se­ket) de­tek­tál­jon. A 2004 óta fo­lyó prog­ram egy­út­tal a je­len­le­gi leg­na­gyobb ér­zé­keny­sé­gű és leg­jobb min­ta­vé­te­le­zé­sű ég­bolt­fel­mé­rés eb­ben a hul­lám­hossz­tar­to­mány­ban, és fon­tos ada­to­kat szol­gál­tat a fo­lya­ma­to­san nagy ener­gi­á­kon su­gár­zó égi­tes­tek­ről is, el­ső­sor­ban az ak­tív ga­la­xis­ma­gok­ról.

A ku­ta­tá­si prog­ra­mot irá­nyí­tó nem­zet­kö­zi cso­port nem­rég tet­te köz­zé az el­ső össze­sí­tő ta­nul­mányt az ezen ob­jek­tu­mok­kal kap­cso­la­tos vizs­gá­la­tok­ról. A Swift ál­tal de­tek­tált 199 ak­tív ga­la­xis­mag kö­zött 9 olyan is ta­lál­ha­tó, me­lyek­nél az akk­ré­ci­ós ko­rong­ra kö­zel élé­ről lá­tunk rá, az­az a köz­pon­ti fe­ke­te lyuk tő­lünk néz­ve vas­tag por- és gáz­anyag mö­gött rej­tő­zik. Eze­ket a szu­per­ne­héz ob­jek­tu­mo­kat a ko­ráb­bi rönt­gen­fel­mé­ré­sek so­rán nem tud­ták ki­mu­tat­ni, eh­hez csak a Swift ér­zé­keny­sé­ge volt ele­gen­dő.

IMAGE

A Swift űr­táv­cső mé­ré­sei alap­ján az újon­nan ta­lált, nagy mér­ték­ben be­ágya­zó­dott szu­per­ne­héz fe­ke­te lyu­kak (na­rancs­sár­ga gör­be) je­lent­he­tik a koz­mi­kus rönt­gen-hát­tér­su­gár­zás (vi­lá­gos­kék gör­be) fő for­rá­sát.
[NA­SA/God­dard Space Flight Cen­ter]

A fel­vett rönt­gen­spekt­ru­mok ana­lí­zi­se ar­ra is rá­mu­ta­tott, hogy az ed­dig rejt­ve ma­radt ak­tív ga­la­xis­ma­gok je­lent­he­tik a koz­mi­kus rönt­gen-hát­tér­su­gár­zás fő for­rá­sát. Ezt a ké­pet erő­sí­ti a ku­ta­tó­cso­port to­váb­bi ered­mé­nye, mi­sze­rint a most ta­lált ob­jek­tu­mok va­ló­szí­nű­leg csak a jég­hegy csú­csát je­len­tik: egy még ér­zé­ke­nyebb rönt­gen­fel­mé­rés so­rán a je­len­le­gi­nél is jó­val több - az ak­tív ga­la­xis­ma­gok össz­lét­szá­má­nak akár 20-30 szá­za­lé­kát is ki­te­vő -, sű­rű por­fel­hők mö­gött meg­bú­vó szu­per­ne­héz fe­ke­te lyu­kat ta­lál­ha­tunk majd.

For­rás:

Valid CSS!
Hy-phen-a-tion