2011.11.22. - Sza­tur­nu­szi óri­ás­vi­har, aho­gyan a Cas­si­ni lát­ta

A NA­SA Cas­si­ni űr­szon­dá­já­nak most köz­zé­tett fel­vé­te­lei ki­tű­nő­en do­ku­men­tál­ják a Sza­tur­nusz észa­ki fél­te­ké­jén majd­nem egy éven át dú­ló óri­á­si vi­har ki­ala­ku­lá­sát és fej­lő­dé­sét.

A Cas­si­ni űr­szon­da ál­tal ké­szí­tett és a NA­SA ál­tal most köz­zé­tett fel­vé­te­le­ken, il­let­ve az ezek­ből elő­ál­lí­tott ani­má­ci­ó­kon jól nyo­mon kö­vet­he­tő a 2010. de­cem­ber 5-én még csak kis folt­ként lát­szó ese­mény ki­ala­ku­lá­sa, majd a fej­lő­dé­se, mely­nek ered­mé­nye­ként 2011 ja­nu­ár­já­nak vé­gé­re a vi­har tel­je­sen kör­be­fog­ta a boly­gó észa­ki fél­te­ké­jét. Az észak-dé­li irány­ban kö­rül­be­lül 15 ezer ki­lo­mé­ter ki­ter­je­dé­sű för­ge­teg a leg­na­gyobb vi­har a Sza­tur­nu­szon az el­múlt két év­ti­zed­ben, és egy­ér­tel­mű­en a leg­na­gyobb a boly­gón, me­lyet in­ter­pla­ne­tá­ris űr­esz­köz­ről va­la­ha is meg­fi­gyel­tek. Ugyan­azon a na­pon, ami­kor a Cas­si­ni nagy­fel­bon­tá­sú ka­me­rái az el­ső ké­pe­ket rög­zí­tet­ték a ki­ala­ku­ló vi­har­ról, a rá­dió- és plaz­ma­hul­lá­mo­kat vizs­gá­ló mű­sze­rei an­nak elekt­ro­mos akt­vi­tá­sát is de­tek­tál­ták. Bár az ez ál­tal jel­zett ak­tív kon­vek­tív fá­zis 2011 jú­ni­us vé­gé­re be­fe­je­ző­dött, a köz­ben lét­re­jött tur­bu­lens fel­hők má­ig meg­ma­rad­tak az at­mosz­fé­rá­ban. A kö­rül­be­lül 200 na­pos tom­bo­lá­sá­val az ese­mény szin­tén re­kor­der a boly­gót meg­ke­rü­lő vi­ha­rok so­rá­ban. A ko­ráb­bi csúcs­tar­tó egy 1903-as ki­tö­rés volt, amely mint­egy 150 na­pig ma­radt fenn. A már a Hubb­le Űr­te­lesz­kóp ál­tal is le­fény­ké­pe­zett, 21 év­vel ez­előt­ti, mé­re­te­i­ben a mos­ta­ni­hoz fog­ha­tó vi­har pe­dig "csak" 55 na­pig tom­bolt.

Ha­mis­szí­nes mo­za­ik a Sza­tur­nusz­ról, me­lyet a Cas­si­ni ál­tal 2011. ja­nu­ár 11-én 915 ezer ki­lo­mé­ter tá­vol­ság­ból a kö­ze­li inf­ra­vö­rös tar­to­mány­ban rög­zí­tett fel­vé­te­lek­ből ál­lí­tot­tak össze. A kék a 890 nm-es, a zöld a 728 nm-es, a vö­rös pe­dig a 752 nm-es szű­rőn ke­resz­tül mért in­ten­zi­tá­so­kat kó­dol­ja. A vö­rös és na­rancs­sár­ga az at­mosz­fé­ra mé­lyén, a sár­ga és a zöld kö­ze­pes, míg a fe­hér és a kék szí­nek nagy ma­gas­sá­gok­ban ta­lál­ha­tó fel­hő­ket je­lez­nek. A kép kö­ze­pén át­hú­zó­dó vi­lá­gos­kék vo­nal az élé­ről lát­szó gyű­rű­rend­szer.
[NA­SA/JPL-Cal­tech/Space Sci­en­ce Ins­ti­tu­te]

A Cas­si­ni több száz fel­vé­telt ké­szí­tett a vi­har­ról a "Sa­turn Storm Watch" kam­pány ke­re­té­ben. En­nek so­rán a boly­gót, a gyű­rű­rend­sze­rét és a hold­ja­it cél­zó, prog­ra­mo­zott meg­fi­gye­lé­sek köz­ben a szon­da a vi­har­ra is ve­tett egy-egy gyors pil­lan­tást. Ezek a ké­pek a 2004 óta össze­gyűlt ki­vá­ló mi­nő­sé­gű anyag­gal együtt le­he­tő­vé te­szik a vi­ha­rok ki­ala­ku­lá­sa előtt a boly­gón be­kö­vet­ke­ző vál­to­zá­sok kö­ve­té­sét, il­let­ve be­te­kin­tést en­ged­nek a vi­ha­rok fej­lő­dé­sé­be, a szél­se­bes­ség ala­ku­lá­sá­ba és a szé­les­ség sze­rin­ti vál­to­zá­sok­ba.

A mos­ta­nit meg­elő­ző leg­na­gyobb at­mosz­fé­ri­kus za­vart a Cas­si­ni a dé­li fél­te­ke vi­har­zó­ná­já­ban ész­lel­te. A va­ló­já­ban több ki­sebb, leg­fel­jebb 5 na­pig tom­bo­ló és így csak a lo­ká­lis idő­já­rást be­fo­lyá­so­ló vi­har­ból ál­ló so­ro­zat né­hány hó­na­pig tar­tott 2009 és 2010 for­du­ló­já­nak kör­nyé­kén. A je­len­le­gi óri­ás­vi­har az észa­ki 35. szé­les­sé­gi fok kö­rül je­lent meg, tel­je­sen ki­fej­lett ál­la­po­tá­ban kö­rül­ölel­te az egész boly­gót, mint­egy 5 mil­lió négy­zet ki­lo­mé­tert be­bo­rít­va. Két­száz na­pos tom­bo­lá­sa alatt az észa­ki fél­te­ke kö­rül­be­lül ötö­dé­re gya­ko­rolt ki­sebb-na­gyobb ha­tást.

Ku­nio Saya­na­gi (Cas­si­ni imag­ing team, UC­LA) sze­rint ez a vi­har tel­je­sen más, mint a Cas­si­ni ál­tal ko­ráb­ban meg­fi­gyelt sza­tur­nu­szi för­ge­te­gek. Az a tény, hogy ezek az epi­zo­di­kus ki­tö­ré­sek 20-30 éven­te be­kö­vet­kez­nek a Sza­tur­nu­szon, nyil­ván­va­ló­an je­lez va­la­mit a boly­gó bel­se­jé­ről, de egy­elő­re fo­gal­munk sincs, hogy ez mi. And­rew In­gers­oll (Cas­si­ni imag­ing team, Cal­tech) sze­rint a föl­di vul­ká­nok­hoz ha­son­ló­an a sza­tur­nu­szi vi­ha­rok ki­tö­ré­se előtt is éve­ken ke­resz­tül nö­vek­szik a nyo­más az adott ré­gi­ó­ban. A vul­ká­nok ese­té­ben a kő­ze­tek egy ide­ig el­len­áll­nak en­nek, a sza­tur­nu­szi vi­ha­rok­nál azon­ban nem tud­juk, mi kés­lel­te­ti éve­kig a ki­tö­rést.

A ha­mis­szí­nes, egy sza­tur­nu­szi nap (kö­rül­be­lül 11 óra) kü­lönb­ség­gel 2011. au­gusz­tus 7-én rög­zí­tett fel­vé­te­lek­ből össze­ál­lí­tott mo­za­ik­ké­pek az óri­ás­vi­har bel­se­jé­ben be­kö­vet­ke­ző vál­to­zá­so­kat ér­zé­kel­te­tik.
[NA­SA/JPL-Cal­tech/Space Sci­en­ce Ins­ti­tu­te]

A je­len­le­gi ter­vek sze­rint a rend­kí­vül si­ke­res Cas­si­ni kül­de­tés 2017-ig foly­ta­tó­dik, ez pe­dig Ca­ro­lyn Por­co (Cas­si­ni imag­ing team, Space Sci­en­ce Ins­ti­tu­te, Boul­der) sze­rint le­he­tő­sé­get te­remt a boly­gó észa­ki fel­te­ké­jé­nek at­mosz­fé­rá­já­ban a nyár elő­re­ha­lad­tá­val be­kö­vet­ke­ző vál­to­zá­sok ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra.

To­váb­bi ké­pek és ani­má­ci­ók a NA­SA Cas­si­ni ol­da­lá­ról tölt­he­tők le.

For­rás:

• Sci­en­ce­Da­ily 2011.11.21.