2012.02.21. - Szub­mil­li­mé­te­res kép ké­szült a Ta­u­rus sö­tét csil­lag­böl­cső­i­ről

Az AP­EX szub­mil­li­mé­te­res an­ten­na új fel­vé­te­le koz­mi­kus por 10 fény­év­nél hosszabb ka­nyar­gó fila­ment­jét mu­tat­ja, mely­ben je­len­leg is fo­lyik az új csil­la­gok ki­ala­ku­lá­sa a Bi­ka csil­lag­kép­ben.

Az ESO ál­tal üze­mel­te­tett AP­EX (Ata­ca­ma Pathfin­der Ex­pe­ri­ment) ne­vű, 12 mé­ter át­mé­rő­jű mil­li­mé­te­res/szub­mil­li­mé­te­res an­ten­na mé­ré­sei alap­ján elő­ál­lí­tott kép koz­mi­kus por­nak több, mint 10 fény­év hosszú­sá­gú ka­nyar­gó fila­ment­jét mu­tat­ja a Bi­ka csil­lag­kép­ben. A por­sza­lag bel­se­jé­ben már ki­ala­kult új csil­la­gok is rej­tőz­köd­nek, de ép­pen kol­lap­szá­ló sű­rű fel­hő­ma­gok is ta­lál­ha­tók ben­ne, me­lyek­ből a jö­vő­ben még több csil­lag for­má­ló­dik majd. A te­rü­let a hoz­zánk leg­kö­ze­leb­bi csil­lag­ke­let­ke­zé­si ré­gi­ók egyi­ke. A ben­ne kon­cent­rá­ló­dó por­szem­csék hő­mér­sék­le­te olyan ala­csony, hogy su­gár­zá­suk csak az egy mil­li­mé­ter kö­rü­li hul­lám­hosszon ész­lel­he­tő, ezért vé­gez­ték a mé­ré­se­ket az AP­EX LA­BO­CA (Lar­ge AP­EX Bo­lo­me­ter Ca­me­ra) el­ne­ve­zé­sű ka­me­rá­já­val. A kép a tő­lünk kö­rül­be­lül 450 fény­év­re ta­lál­ha­tó Ta­u­rus mo­le­ku­la­fel­hő Bar­nard 211 és Bar­nard 213 jel­zé­sű ré­szét mu­tat­ja, me­lyek el­ne­ve­zé­sü­ket Ed­ward Emer­son Bar­nard után kap­ták, aki a XX. szá­zad ele­jén ál­lí­tot­ta össze fo­tog­ra­fi­kus at­la­szát az "ég­bolt sö­tét min­tá­za­tai"-ról. A vi­zu­á­lis tar­to­mány­ban ezek a te­rü­le­tek szin­te tel­je­sen fe­ke­té­nek tűn­nek, csil­la­gok egy­ál­ta­lán nem lát­ha­tók ben­nük. Bar­nard azon­ban he­lye­sen ál­la­pí­tot­ta meg, hogy ez a meg­je­le­nés a por ár­nyé­ko­ló ha­tá­sá­nak kö­szön­he­tő.

A Ta­u­rus mo­le­ku­la­fel­hő Bar­nard 211 és Bar­nard 213 jel­zé­sű ré­sze­i­ről az AP­EX an­ten­na LA­BO­CA ne­vű ka­me­rá­já­val rög­zí­tett szub­mil­li­mé­te­res fel­vé­telt (vö­rös fila­ment) a te­rü­let­ről ké­szült op­ti­kai kép­re mon­tí­roz­ták. A Bar­nard 211 a kép jobb fel­ső, míg a Bar­nard 213 a bal al­só ré­szén he­lyez­ke­dik el. A fé­nyes csil­lag a φ Tau, a bal szé­len fé­lig lát­ha­tó pe­dig a HD 27482 ka­ta­ló­gus­je­lű. Ezek nem tar­toz­nak a ré­gi­ó­hoz, an­nál kö­ze­lebb van­nak hoz­zánk.
[ESO/AP­EX (MPI­fR/ESO/OSO) / A. Ha­car és tsai / Di­gi­ti­zed Sky Sur­vey 2]

A sö­tét te­rü­le­tek te­hát por­ré­szecs­kék és gáz fel­hői. A ki­csiny por­szem­csék blok­kol­ják a fel­hők mö­göt­ti gaz­dag csil­lag­me­zők ob­jek­tu­ma­i­nak op­ti­kai tar­to­mány­ba eső su­gár­zá­sát, mi­vel el­nye­lik azt. A Ta­u­rus mo­le­ku­la­fel­hő kü­lö­nö­sen sö­tét, mi­vel pél­dá­ul az Ori­on-köd­től el­té­rő­en nin­cse­nek ben­ne nagy­tö­me­gű, for­ró csil­la­gok, me­lyek ger­jeszt­het­nék a ben­ne ta­lál­ha­tó gázt, fény­lés­re kész­tet­ve azt. Így csak a por­ré­szecs­kék ál­tal ki­su­gár­zott fo­to­nok­ra ha­gyat­koz­ha­tunk, ezek hul­lám­hossza azon­ban a por­szem­csék -260 °C kö­rü­li hő­mér­sék­le­te mi­att a lát­ha­tó fé­nyé­nél sok­kal na­gyobb, a szub­mil­li­mé­te­res/mil­li­mé­te­res tar­to­mány­ba esik.

A por- és gáz­fel­hők új csil­la­gok böl­csői. Amint a fel­hők sa­ját gra­vi­tá­ci­ó­juk ha­tá­sá­ra sű­rű­söd­ni kez­de­nek, cso­mó­so­dá­sok ala­kul­nak ki ben­nük. A cso­mó­kon be­lül sű­rű ma­gok jön­nek lét­re, me­lyek­ben a hid­ro­gén kon­cent­rá­ci­ó­ja és hő­mér­sék­le­te el­éri a fú­zió be­in­du­lá­sá­hoz szük­sé­ges ér­té­ket. Az elő­ző­ek alap­ján te­hát az új csil­la­gok sű­rű por­gu­bók­ban he­lyez­ked­nek el, ame­lyek a lát­ha­tó tar­to­mány­ban el­rej­tik elő­lünk őket, lé­tük­ről csak a jó­val hosszabb hul­lám­hossz­tar­to­má­nyok­ban vég­zett meg­fi­gye­lé­sek alap­ján sze­rez­he­tünk tu­do­mást. A csil­lag­ke­let­ke­zés ko­rai sza­ka­sza­i­nak ta­nul­má­nyo­zá­sa szem­pont­já­ból ezért kulcs­fon­tos­sá­gú­ak a szub­mil­li­mé­te­res ész­le­lé­sek. Az ered­mé­nyek sze­rint a Bar­nard 213 már frag­men­tá­ló­dott, ki­ala­kul­tak ben­ne a sű­rű ma­gok, il­let­ve már a csil­la­gok is, amint azt a fé­nyes fol­tok is jel­zik a fila­men­tum­ban. A Bar­nard 211 azon­ban még nem tart eb­ben a fej­lő­dé­si fá­zis­ban, a kol­lap­szus és a frag­men­tá­ció most zaj­lik ben­ne, így a csil­la­gok vég­ső ki­ala­ku­lá­sa csak ké­sőbb vár­ha­tó.

Az ész­le­lé­se­ket Al­va­ro Ha­car (Ob­ser­va­to­rio Ast­ro­nó­mi­co Na­ci­o­nal-IGN, Mad­rid) és mun­ka­tár­sai vé­gez­ték a chi­lei An­dok­ban 5 ezer mé­ter ma­gas­ság­ban ta­lál­ha­tó Chaj­nan­tor pla­tón üze­me­lő 12 mé­te­res AP­EX an­ten­na ka­me­rá­já­val. Az AP­EX az AL­MA (Ata­ca­ma Lar­ge Mil­li­me­ter/sub­mil­li­me­ter Ar­ray) an­ten­na­rend­szer egy­sé­ge­i­nek pro­to­tí­pu­sa alap­ján ké­szült, cél­ja olyan cél­pon­tok fel­de­rí­té­se, me­lye­ket az­tán az AL­MA jó­val rész­le­te­seb­ben vizs­gál­hat majd.

For­rás:

• eso1209 - Pho­to Re­le­a­se