2014.07.09. - Gli­e­se 581: nem min­den boly­gó, ami an­nak lát­szik!

Nagy fel­bon­tá­sú spekt­rosz­kó­pi­ai ada­tok alap­ján ame­ri­kai ku­ta­tók sze­rint a Gli­e­se 581 csil­lag­ak­ti­vi­tá­sa olyan je­let okoz, amely meg­kér­dő­je­le­zi a rend­szer több, ed­dig va­ló­szí­nű­sí­tett boly­gó­já­nak a lé­te­zé­sét.

A Gli­e­se 581 ka­ta­ló­gus­je­lű vö­rös tör­pe rend­sze­ré­ben az ed­di­gi ada­tok alap­ján négy boly­gó ke­ring a csil­lag kö­rül, de a ku­ta­tók to­váb­bi­ak lé­te­zé­sét is fel­té­te­le­zik. Az újabb és újabb mé­ré­si ered­mé­nyek fé­nyé­ben a két bel­ső boly­gó ke­rin­gé­si pe­ri­ó­du­sát fel­fe­de­zé­sük óta nem mó­do­sí­tot­ták (5,36 és 12,91 nap), a ne­gye­dik, e je­lű (3,15 nap pe­ri­ó­dus) azo­no­sí­tá­sa után azon­ban a d je­lű­ét 82 nap­ról 66 nap­ra csök­ken­tet­ték. Az ESO HARPS és a Keck Hi­RES spekt­ro­gráf­ja­i­nak ada­tai alap­ján előbb az f és a g je­lű boly­gó lé­te­zé­sét is va­ló­szí­nű­sí­tet­ték 433, il­let­ve 36,5 na­pos pe­ri­ó­dus­sal, majd a még újabb ada­tok alap­ján ezt rög­tön meg is kér­dő­je­lez­ték. Az f je­lű­ről a ku­ta­tók most azt gon­dol­ják, hogy nem lé­te­zik, a g je­lű lé­te azon­ban to­vább­ra is vi­ta tár­gya. En­nek va­ló­szí­nű­sé­ge azon­ban erő­sen függ at­tól, hogy a d je­lű boly­gó pá­lyá­já­nak ex­cent­ri­ci­tá­sá­ra mit tesz­nek fel. So­kan az utób­bi lé­te­zé­sét is vi­tat­ják, a több­ség egy­elő­re azon­ban ez­zel el­len­té­tes ál­lás­pon­ton van.

A Gli­e­se 581 rend­sze­re azért is na­gyon ér­de­kes, mert a c, d és g je­lű pla­né­ták az el­ső ex­o­boly­gók le­het­nek, ame­lyek az élet hor­do­zá­sá­ra al­kal­mas kör­nye­zet­tel ren­del­kez­het­nek, ha szi­lárd fel­szí­nük van. Kö­zü­lük a d je­lű tű­nik a leg­ígé­re­te­sebb­nek, mi­vel az ed­di­gi ada­tok alap­ján kö­zel ta­lál­ha­tó a rend­szer lak­ha­tó­sá­gi zó­ná­já­nak szé­lé­hez, ah­hoz a te­rü­let­hez, ahol a víz egy kő­zet­boly­gó fel­szí­nén hosszú ide­ig fo­lyé­kony ál­la­pot­ban lé­tez­het.

A rend­szer boly­gó­it ra­di­á­lis­se­bes­ség-mé­ré­sek alap­ján de­tek­tál­ták, a se­bes­ség­gör­bék amp­li­tú­dó­ja, és így egy-egy boly­gó de­tek­tá­lá­sá­nak szig­ni­fi­kan­ci­á­ja szem­pont­já­ból azon­ban a csil­lag ak­ti­vi­tá­sa je­len­tős zaj­for­rás, ezért a Penn Sta­te Uni­ver­sity ku­ta­tói, Pa­ul Ro­bert­son és mun­ka­tár­sai eb­ből a szem­pont­ból vizs­gál­ták meg a HARPS spekt­ro­gráf­fal a Gli­e­se 581-ről az évek so­rán össze­gyűj­tött ada­to­kat. A csil­lag­ak­ti­vi­tás­ra ér­zé­keny vo­na­lak, pél­dá­ul Hα vi­sel­ke­dé­sé­nek elem­zé­sé­vel si­ke­rült meg­ha­tá­roz­ni­uk a csil­lag ten­gely­for­gá­si pe­ri­ó­du­sát, ami­re 130±2 na­pot kap­tak és azt is meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy a Hα-mo­du­lá­ció kor­re­lál a ra­di­á­lis se­bes­ség­gel. Mi­u­tán a se­bes­sé­ge­ket kor­ri­gál­ták a csil­lag­ak­ti­vi­tás okoz­ta ef­fek­tus­ra, a d je­lű boly­gó 66 nap pe­ri­ó­du­sú je­le gya­kor­la­ti­lag el­tűnt a ra­di­á­lis­se­bes­ség-gör­bé­ből. Az ér­té­kek alap­ján ez va­ló­szí­nű­leg a csil­lag kb. 130 na­pos ro­tá­ci­ós pe­ri­ó­du­sá­nak a fel­har­mo­ni­ku­sa. Ezen ered­mény sze­rint a d je­lű boly­gó te­hát nem lé­te­zik, az er­re uta­ló jel csak a csil­lag­ak­ti­vi­tás mű­ter­mé­ke, ami egy­út­tal a g je­lű pla­né­ta ha­mis de­tek­tá­lá­sá­hoz is ve­ze­tett.

A Gli­e­se 581 há­rom boly­gós mo­dell­je. A pi­ros­sal je­lölt csil­lag su­ga­ra az ará­nyo­kat te­kint­ve a va­ló­ság­nak meg­fe­le­lő. A 36 és 66 na­pos ro­tá­ci­ós fel­har­mo­ni­ku­sok­nak meg­fe­le­lő pá­lyá­kat szag­ga­tott vo­na­lak, míg a lak­ha­tó­sá­gi zó­ná­kat sö­tét­zöld (kon­zer­va­tív) és vi­lá­gos­zöld (op­ti­mis­ta) szí­nek je­lö­lik.
[Ro­bert­son és mt­sai, 2014]

For­rás:

• ar­Xiv:1407.1049 [ast­ro-ph.EP]