Valid XHTML 1.0 Strict

2014.09.05. - Meg­ta­lál­ták az el­ső Urá­nusz-ha­son­mást

A más csil­la­gok kö­rül ke­rin­gő tá­vo­li, kö­ze­pes mé­re­tű jég­boly­gók kí­vül es­nek a mai ész­le­lé­si mód­sze­rek ha­tó­kö­rén. Most azon­ban mik­ro­len­csé­zés se­gít­sé­gé­vel si­ke­rült az el­ső kép­vi­se­lő­jü­ket azo­no­sí­ta­ni.

A Nap­rend­szer­ben há­rom­fé­le boly­gó­tí­pust ta­lá­lunk: a Nap­hoz kö­ze­li, ap­ró kő­zet­boly­gó­kat, tá­vo­li gáz­óri­á­so­kat és még tá­vo­labb ke­rin­gő, va­la­mi­vel ki­sebb jég­óri­á­so­kat. Az is­mert ex­o­boly­gók sza­po­ro­dá­sá­val más csil­la­gok kö­rül is ta­lál­tunk kő­zet­boly­gó­kat és tá­vo­li, ha­tal­mas gáz­óri­á­so­kat. Sőt, né­hány, ná­lunk is­me­ret­len ka­te­gó­ri­á­val is meg­is­mer­ked­tünk: a for­ró Ju­pi­te­rek­kel, a szu­per­föl­dek­kel, a csil­lag­hoz kö­ze­li mi­ni-Nep­tu­nu­szok­kal. De a meg­fi­gye­lé­si mód­sze­rek kor­lá­tai mi­att ed­dig egy olyan boly­gót sem si­ke­rült azo­no­sí­ta­ni, amely az Urá­nusz­ra vagy Nep­tu­nusz­ra ha­son­lí­ta­na.

IMAGE

Az Urá­nusz és gyű­rűi a Hubb­le-űr­táv­cső kom­po­zit fel­vé­te­lén.
[NA­SA/ESA]

Ez nem cso­da: a két jég­óri­ás na­gyon tá­vol ke­ring a Nap­tól, az Urá­nusz­nak 84, a Nep­tu­nusz­nak 165 év­be te­lik meg­ke­rül­ni a csil­la­gun­kat. Ilyen hosszú ke­rin­gés okoz­ta vál­to­zá­sok meg­fi­gye­lé­sé­re szin­te egy em­ber­öl­tő is ke­vés. A köz­vet­len le­ké­pe­zés­hez pe­dig ezek a boly­gók egy­elő­re túl ki­csik és hal­vá­nyak. Egyet­len le­het­sé­ges út ma­radt, a mik­ro­len­csé­zés. En­nél a mód­szer­nél a fény nagy tö­me­gű égi­tes­tek kö­rü­li el­haj­lá­sát hasz­nál­ják ki. Ahogy egy csil­lag-boly­gó pá­ros el­ha­lad egy hát­tér­csil­lag előtt, idő­le­ge­sen fó­kusz­ál­ják an­nak fé­nyét fe­lénk. Ez a mód­szer pe­dig el­ső­sor­ban a tá­vo­li boly­gók­ra ér­zé­keny.

Az OG­LE fel­mé­rés chi­lei táv­csö­ve még 2008. már­ci­u­sá­ban ész­lelt egy na­gyon gyors, mind­össze 2 na­pig tar­tó fel­fé­nye­se­dést, amit egy fél éven át zaj­ló, las­sabb len­csé­zés kö­ve­tett. A ku­ta­tók­ban már ek­kor fel­me­rült, hogy az OG­LE-2008-BLG-092 sor­szá­mú je­len­sé­get egy egy­más­tól tá­vo­li csil­lag-boly­gó pá­ros okoz­hat­ja, de ak­kor még nem volt elég ada­tuk mo­del­lez­ni az ese­ményt. Az­tán 2010-ben, ami­kor az OG­LE leg­újabb, ne­gye­dik fá­zi­sa el­kez­dő­dött, egy har­ma­dik, még fé­nye­sebb len­csé­zés is tör­tént ugyan­itt.

IMAGE

A fény­gör­be a há­rom fel­fé­nye­se­dés­sel. Az in­zert a boly­gó len­csé­zé­sét mu­tat­ja, fel­na­gyít­va.
[Po­le­s­ki és mt­sai, 2014]

A Ra­dos­law Po­le­s­ki (Var­sói Egye­te­mi Ob­szer­va­tó­ri­um/Ohio Sta­te Uni­ver­sity) ve­zet­te szer­ző­gár­da sze­rint a há­rom len­csé­zést egy anya­csil­lag és a kö­rü­löt­te ke­rin­gő boly­gó, va­la­mit egy vö­rös vagy bar­na tör­pe kí­sé­rő­csil­lag okoz­hat­ta. Már a há­rom fel­fé­nye­se­dés alak­ja is mu­tat­ta, hogy az égi­tes­tek tá­vol van­nak egy­más­tól, mert nem komp­li­kál­ták egy­más fény­gör­bé­it. A rész­le­tes mo­del­le­zés alap­ján a rend­szer kö­rül­be­lül 7000 par­szek­re le­het tő­lünk. A két csil­lag 41 csil­la­gá­sza­ti egy­ség­re volt egy­más­tól a meg­fi­gye­lés ide­jén, ez ki­csit több, mint a Nap-Plu­to tá­vol­ság. A boly­gó pe­dig a két csil­lag kö­zött ke­ring.

A pa­ra­mé­te­rei ha­son­lí­ta­nak az Urá­nusz­ra: tö­me­ge mint­egy há­rom­szo­ro­sa a jég­boly­gó­é­nak, vagy­is sok­kal ki­sebb a Ju­pi­ter­nél, tá­vol­sá­ga pe­dig 13 csil­la­gá­sza­ti egy­ség. Ez­zel a Nap­rend­szer­ben kö­zel fél­úton len­ne a Sza­tur­nusz (9,6 cs.e.) és az Urá­nusz (19,1 cs.e.) kö­zött. (Ter­mé­sze­te­sen ezek csak a meg­fi­gye­lés idő­pont­já­ra vo­nat­ko­zó ér­té­kek, el­nyúlt pá­lyák ese­tén je­len­tő­sen vál­toz­hat­nak idő­ben.) De mi­vel a fő­csil­lag hal­vá­nyabb a Nap­nál, az OG­LE-2008-BLG-092­LA-b boly­gó va­ló­já­ban ha­son­ló be­su­gár­zást kap, mint a mi Urá­nu­szunk.

IMAGE

Az égi­tes­tek po­zí­ci­ói, és a hát­tér­csil­lag ha­la­dá­sa hoz­zá­juk ké­pest. Az 1. a fő­csil­lag, a 2. a kí­sé­rő, a B je­lö­li a boly­gót.
[Po­le­s­ki és mt­sai, 2014]

En­nek kö­szön­he­tő­en a boly­gó nagy­já­ból olyan messze van a rend­szer hó­ha­tá­rá­tól (at­tól a tá­vol­ság­tól, ahol a kü­lön­bö­ző je­ge­ket már nem pá­ro­log­tat­ja el a csil­lag), mint az Urá­nusz a mi­enk­től. A hó­ha­tár­nak a boly­gó­ke­let­ke­zés­ben per­dön­tő sze­re­pe van, csak ezen túl szü­let­het­nek óri­ás­boly­gók. Csak­hogy a Nap­rend­szer ese­té­ben már tud­juk, hogy az Urá­nusz és Nep­tu­nusz a Nap­hoz és a hó­ha­tár­hoz kö­ze­lebb kel­lett, hogy ke­let­kez­zen, kü­lön­ben nem tud­tak vol­na ennyi anya­got ma­guk­ba gyűj­te­ni. Csak ké­sőbb, a Ju­pi­ter és Sza­tur­nusz köl­csön­ha­tá­sai mi­att ke­rül­tek a mai tá­vol­sá­guk­ba. Más boly­gó­rend­sze­rek tá­vo­li boly­gó­it meg­fi­gyel­ve vá­laszt kap­ha­tunk ar­ra, hogy ezek az ese­mé­nyek mennyi­re el­ter­jed­tek más­fe­lé. Saj­nos az OG­LE-2008-BLG-092 ese­té­ben a má­so­dik csil­lag je­len­lé­te komp­li­kál­ja a hely­ze­tet, de re­mél­he­tő­leg to­váb­bi fel­fe­de­zé­sek is jön­nek majd.

Vé­gül még egy fon­tos kö­vet­kez­ményt is em­lít a cikk. A boly­gó és a csil­lag tá­vol­sá­ga mi­att fo­ko­zot­tabb óva­tos­ság­ra int a sza­ba­don le­be­gő boly­gók fel­fe­de­zé­sét il­le­tő­en. Na­gyon tá­vo­li, de kö­tött boly­gók ese­tén a csil­lag okoz­ta len­csé­zés akár jó­val előbb vagy ké­sőbb tör­té­nik csak meg, ame­lyet vagy si­ke­rül meg­fi­gyel­ni, vagy nem. Sőt, ha a csil­lag tá­vol ha­lad el a hát­tér­csil­lag­tól és a fó­kusz­pont­tól, hi­á­ba a mé­ré­sek, a gyen­ge kis fel­fény­lést ta­lán ész­re sem ve­szik az ada­tok­ban.

Az ered­mé­nye­ket be­mu­ta­tó szak­cik­ket az Ast­rophy­si­cal Jour­nal fo­lyó­irat­hoz küld­ték el bí­rá­lat­ra.

For­rás:

Valid CSS!
Hy-phen-a-tion