2014.10.17. - A Mars, aho­gyan még so­ha nem lát­tuk

Nem egé­szen egy hó­nap után meg­ér­kez­tek a NA­SA MA­VEN űr­szon­dá­já­nak el­ső ada­tai a Mars fel­ső­lég­kö­ré­ről. Az ult­ra­ibo­lya ké­pek a vö­rös boly­gót kö­rül­ve­vő oxi­gén-, szén- és hid­ro­gén­ko­ro­nát mu­tat­ják.

A NA­SA MA­VEN (Mars At­mosp­he­re and Vo­la­ti­le Evo­lu­ti­on) űr­szon­dá­ja szep­tem­ber 21-én ér­ke­zett meg a vö­rös boly­gó­hoz, je­len­leg Mars kö­rü­li pá­lyá­já­nak ma­gas­sá­gát csök­ken­tik, köz­ben pe­dig a mű­sze­rek tesz­te­lé­se is zaj­lik. A szon­da fő tu­do­má­nyos cél­ja an­nak vizs­gá­la­ta, hogy a boly­gó ho­gyan vesz­tet­te el lég­kö­ré­nek nagy ré­szét. En­nek el­ső lé­pé­se­ként olyan, ed­dig nem lá­tott ult­ra­ibo­lya fel­vé­te­le­ket ké­szí­tett, ame­lye­ken jól meg­fi­gyel­he­tő a Mar­sot öve­ző, oxi­gén­ből, szén­ből és hid­ro­gén­ből ál­ló ko­ro­na, de el­ké­szí­tet­te a ko­ro­na alat­ti, rend­kí­vül vál­to­zé­kony ózon­ré­teg rész­le­tes tér­ké­pét is. A ko­ro­nát al­ko­tó ato­mok a nap­szél­ben áram­ló nagy ener­gi­á­jú ré­szecs­kék ha­tá­sá­ra hagy­ták/hagy­ják el a pla­né­ta at­mosz­fé­rá­ját.

Bru­ce Ja­kos­ky (Uni­ver­sity of Col­ora­do), a MA­VEN ve­ze­tő ku­ta­tó­ja sze­rint az összes mű­szer ál­tal szol­gál­ta­tott ada­tok mi­nő­sé­ge meg­ha­lad­ja azt a szin­tet, ami egy kül­de­tés ilyen ko­rai sza­ka­szá­ban vár­ha­tó len­ne. Bár már min­den mű­szer mű­kö­dik, nem mind­egyik tel­jes tesz­te­lé­se fe­je­ző­dött még be, de úgy tű­nik, hoz­zák név­le­ges tel­je­sít­mé­nyü­ket. Ezen előz­mé­nyek után Ja­kos­ky re­mé­li, hogy kü­lö­nö­sebb gon­dok nél­kü­li misszi­ó­nak néz­nek elé­be.

A nap­szél nagy­ener­gi­á­jú ré­szecs­kéi nap­te­vé­keny­sé­gi ese­mé­nyek - pél­dá­ul fle­rek, ko­ro­na­ki­do­bó­dá­sok - köz­ben hagy­ják el nagy se­bes­ség­gel csil­la­gunk fel­szí­nét. A Föld kör­nye­ze­té­ben ezek az ún. nap­vi­ha­rok ko­moly ká­ro­so­dá­so­kat okoz­hat­nak a mű­hol­dak elekt­ro­ni­kai esz­kö­ze­i­ben. A Mars­nál en­nek ki­sebb a ve­szé­lye, vi­szont a nagy­ener­gi­á­jú ré­szecs­ke­áram az egyet­len me­cha­niz­mus, amely­ről úgy gon­dol­juk, hogy fe­le­lős le­het a boly­gó lég­kö­ré­nek pá­rol­gá­sá­ért. A szep­tem­ber 26-i, ko­ro­na­ki­do­bó­dást ered­mé­nye­ző flert a Nap mind­két ol­da­lán ész­lel­ték a NA­SA űr­esz­kö­zei. A ki­do­bó­dás ter­je­dé­sét elő­re­jel­ző szá­mí­tó­gé­pes mo­dell azt jó­sol­ta, hogy a kí­sé­rő nagy­ener­gi­á­jú ré­szecs­ke­áram szep­tem­ber 29-én éri el a Mars kör­ze­tét, így an­nak be­ér­ke­zé­sét már a MA­VEN SEP (So­lar Ener­ge­tic Par­tic­le) mű­sze­re is tud­ta de­tek­tál­ni. Da­vid Lar­son (Berke­ley Uni­ver­sity) ma­gya­rá­za­ta sze­rint egy ilyen, fő­leg pro­to­nok­ból ál­ló áram a boly­gó fel­ső­lég­kö­ré­ben ad­ja le ener­gi­á­já­nak nagy ré­szét. Ha­son­ló ese­mé­nyek ti­pi­ku­san né­hány he­ten­te tör­tén­nek, így ha a szon­da min­den mű­sze­re üzem­sze­rű­en mű­kö­dik majd, a ku­ta­tók azt re­mé­lik, hogy a fel­ső­lég­kör­nek er­re a "csa­pás­ra" adott vá­la­szát is ta­nul­má­nyoz­ni tud­ják.

A Mars hid­ro­gén- és oxi­gén­ko­ro­ná­ja a boly­gó fel­ső­lég­kö­ré­nek kül­ső, vé­kony ré­te­ge, ott, ahol az at­mosz­fé­ra ta­lál­ko­zik a vi­lág­űr­rel. Eb­ben a ré­gi­ó­ban azok az ato­mok, ame­lyek va­la­ha fel­szín­hez kö­ze­li szén-di­o­xid és víz­mo­le­ku­lák al­ko­tó­ré­szei vol­tak, el tud­nak szök­ni az űr­be. Mi­vel ezek­nek a mo­le­ku­lák­nak ko­moly sze­re­pe van a klí­ma ala­kí­tá­sá­ban, a kö­ve­té­sük le­he­tő­vé te­he­ti a Mars el­múlt négy mil­li­árd éves tör­té­ne­té­nek meg­ér­té­sét, il­let­ve azon fo­lya­mat fel­vá­zo­lá­sát, amely­nek so­rán a boly­gó me­leg és ned­ves idő­já­rá­sa a ma ta­pasz­tal­ha­tó hi­deg és szá­raz klí­má­vá ala­kult.

A Mars pá­rol­gó lég­kö­ré­nek há­rom né­ze­te a MA­VEN űr­szon­da ult­ra­ibo­lya kép­al­ko­tó spekt­ro­gráf­ja ál­tal ké­szí­tett ké­pe­ken, ame­lye­ken jól lát­szik a szén, az oxi­gén és a hid­ro­gén el­osz­lá­sa a boly­gó­tól tá­vol is.
[NA­SA/Uni­ver­sity of Col­ora­do]

A MA­VEN az ult­ra­ibo­lya kép­al­ko­tó spekt­ro­gráf­já­val (Imag­ing Ult­ra­vi­o­let Spectro­gra­ph, IUVS) ész­lel­te a Mars lég­kö­rét. A mű­szer a ne­ve­zett ato­mok ál­tal vissza­vert ult­ra­ibo­lya nap­fény­re ér­zé­keny. Mi­ke Chaf­fin (Uni­ver­sity of Col­ora­do) sze­rint a MA­VEN mé­ré­sei a ki­ter­jedt mar­si lég­kör ed­di­gi leg­rész­le­te­sebb ké­pét szol­gál­tat­ták, köz­vet­le­nül meg­mu­tat­va azt is, hogy az ato­mok ho­gyan hagy­ják el a fel­ső­lég­kört. Az ész­le­lé­sek azt jel­zik, hogy a Vé­nusszal és a Föld­del el­len­tét­ben a vö­rös boly­gó gyen­ge gra­vi­tá­ci­ós te­re mi­att a lég­kör kül­ső ré­te­gei csak na­gyon gyen­gén kö­tőd­nek a Mars­hoz.

Az IUVS a mo­le­ku­lák ál­tal el­nyelt ult­ra­ibo­lya su­gár­zás mé­ré­se alap­ján fel­tér­ké­pez­te az ózon el­osz­lá­sát is a Mars lég­kö­ré­ben. Jus­tin De­ig­han (Uni­ver­sity of Col­ora­do) sze­rint ilyen tel­jes­sé­gű ózon­tér­kép­pel csak a Föld ese­té­ben ren­del­ke­zünk. Anya­boly­gón­kon a sar­ki lyu­ka­kat ered­mé­nye­ző ózon­pusz­tu­lást ko­ráb­ban fő­ként a hű­tő­be­ren­de­zé­sek­ben al­kal­ma­zott ún. fre­on­gá­zok okoz­ták. A Mars ese­té­ben az ózon ugyan­ilyen könnyen bom­lik a Nap ult­ra­ibo­lya su­gár­zá­sa ál­tal szét­rom­bolt víz­mo­le­ku­lák­ból szár­ma­zó ter­mé­kek ha­tá­sá­ra. Az ózon vizs­gá­la­tá­val te­hát a mar­si lég­kör­ben zaj­ló fo­to­ké­mi­ai re­ak­ci­ók­ról is in­for­má­ci­ó­hoz jut­ha­tunk.

Még kö­rül­be­lül két hé­tig tart a mű­sze­rek to­váb­bi ka­lib­rá­ci­ó­ja és tesz­te­lé­se, mi­előtt éles­ben is el­in­dul­hat a fő tu­do­má­nyos prog­ram. En­nek so­rán el­len­őr­zik a Cu­ri­o­sity mars­já­ró és a Föld kö­zöt­ti adat­át­vi­telt is a MA­VEN El­ectra ne­vű te­le­kom­mu­ni­ká­ci­ós át­ját­szó­ja se­gít­sé­gé­vel.

For­rás:

• NA­SA JPL News 2014.10.14.