2015.07.24. - Jég­hi­deg Plu­to-hí­rek a for­ró­ság kö­ze­pén

Las­san csor­do­gál­nak az újabb fel­vé­te­lek és egyéb mé­ré­si ered­mé­nyek a New Ho­ri­zons szon­dá­ról, most ezek kö­zül vá­lo­ga­tunk. A hi­deg ké­pek ta­lán eny­hí­tik ki­csit a ká­ni­ku­la okoz­ta meg­pró­bál­ta­tá­so­kat.

Há­rom ké­pet vá­lasz­tot­tunk ki az el­múlt na­pok­ban köz­zé­tett fény­ké­pek­ből, amely va­ló­já­ban négy fel­vé­tel, mert az egyi­ken két ap­róbb hold sze­re­pel, va­la­mint egy ér­de­kes mé­ré­si ered­ményt is is­mer­te­tünk, amely ak­kor szü­le­tett, ami­kor a New Ho­ri­zons át­ha­ladt a Plu­to ár­nyé­kán, vagy­is az égi­test a szon­dá­ról néz­ve el­ta­kar­ta a Na­pot.

Az el­ső fel­vé­te­len a fé­nyes, szív ala­kú Tom­baugh Ré­gió fel­szí­nét lát­hat­juk, amely egy klasszi­kus, je­ges fagy­sík­ság ké­pét mu­tat­ja, po­li­go­ná­lis szer­ke­ze­tek­kel, a ha­tá­ro­kon fe­ke­te le­ra­kó­dá­sok­kal, ame­lyek né­hol he­gyek­ké tor­nyo­sul­nak. A Sput­nik Pla­num név­re ke­resz­telt ré­gi­ót nagy­já­ból 20 km át­mé­rő­jű szeg­men­sek­re da­ra­bol­ják a se­kély völ­gyek. Ezek ki­ala­ku­lá­sá­ra két el­mé­let is szü­le­tett, az egyik sze­rint a sár meg­szá­ra­dá­sa­kor is ki­ala­ku­ló tö­re­de­zett le­me­ze­ket lá­tunk, a má­sik el­kép­ze­lés va­la­mi­lyen kon­vek­ci­ó­val szá­mol a Plu­to je­ges anya­gá­ban. Ez eset­ben ez a kon­vek­ció hoz­hat­ta fel­szín­re az ott ta­lál­ha­tó szén-mon­oxi­dot, me­tánt és nit­ro­gént. A kép jobb al­só sar­ká­ban a je­ges fel­szín si­ma fe­lü­le­te is meg­vál­to­zik, el­kép­zel­he­tő, hogy va­la­mi­lyen szub­li­má­ci­ós fo­lya­mat, a jég el­pá­rol­gá­sa tet­te ér­des­sé a te­rü­le­tet.

A Sput­nik Pla­num je­ges fel­szí­ne a New Ho­ri­zons szon­da 2015. jú­li­us 14-én 77 ezer ki­lo­mé­ter tá­vol­ság­ból ké­szült fel­vé­te­lén. A se­kély völ­gyek­ben meg­je­le­nő sö­té­tebb anyag mi­ben­lé­te egy­elő­re rej­tély.
[NA­SA/JHU­APL/SW­RI]

A má­so­dik fel­vé­tel a Tom­baugh Ré­gió pe­re­mét áb­rá­zol­ja, ahol a fi­a­tal, je­ges fel­szín ta­lál­ko­zik a jó­val sö­té­tebb, és a krá­te­rek alap­ján jó­val idő­sebb fel­szín­nel, a Bál­na ne­vű alak­zat fe­jé­vel. A ha­tá­ron egy vi­szony­lag ala­cso­nyabb hegy­ség vo­nu­la­tai lát­sza­nak. A ko­ráb­ban be­mu­ta­tott Nor­gay-hegy­ség 3,5 ki­lo­mé­te­res csú­csa­i­val szem­ben itt csak 1-1,5 km ma­gas fa­gyott blok­kok van­nak, ám ezen a te­rü­le­ten egy­ér­tel­mű­en lát­szik a két te­rü­let kö­zöt­ti köl­csön­ha­tás. Üle­dék­le­ra­kó­dá­sok mu­tat­koz­nak több he­lyen is (kü­lö­nö­sen a kép jobb al­só ne­gye­dé­ben), il­let­ve a kö­zép­től le­fe­lé és bal­ra lát­szó krá­tert egy­ér­tel­mű­en ki­töl­töt­te az ide áram­ló vi­lá­go­sabb anyag.

A fé­nyes Tom­baugh Ré­gió és a sö­té­tebb, krá­te­re­zett sík­sá­gok ta­lál­ko­zá­sa a New Ho­ri­zons szon­da 2015. jú­li­us 14-én 77 ezer ki­lo­mé­ter tá­vol­ság­ból ké­szült fel­vé­te­lén. Az 1 ki­lo­mé­ter­nél jobb fel­bon­tá­sú ké­pe­ken az 1-1,5 ki­lo­mé­ter ma­gas hegy­csú­csok kö­zött üle­dék­le­ra­kó­dá­sok je­lei mu­tat­koz­nak.
[NA­SA/JHU­APL/SW­RI]

Har­ma­dik áb­rán­kon a ko­ráb­bi­ak­nál sok­kal jobb fel­bon­tá­sú ké­pe­ken lát­ha­tók a 2005-ben fel­fe­de­zett Nix és Hy­dra ne­vű hol­dak. Ter­mé­sze­te­sen ezek sem unal­ma­sak, ha­son­ló mé­re­tük az egyet­len kö­zös tu­laj­don­sá­guk­nak tű­nik. A bal ol­da­lon lát­ha­tó 36×42 ki­lo­mé­te­res Nix vö­rö­ses folt­ja már­is iz­ga­lom­mal töl­ti el a ku­ta­tó­kat, a vél­he­tő­en egy krá­tert je­lö­lő folt, és a töb­bi te­rü­let anyag­össze­té­te­lét vizs­gál­ta a szon­da, de ezek­re az ada­tok­ra még vár­ni kell. Kín­zó na­pok, he­tek vár­nak a Nix sze­rel­me­se­i­re. A 40×55 ki­lo­mé­te­res Hy­dra fel­szí­nén leg­alább két nagy krá­ter lát­ha­tó, de két ki­sebb is sejt­he­tő. Az egyik­nél lát­szó vi­lá­go­sabb folt, és a hold fel­ső ré­szé­nek sö­té­tebb fel­szí­ne el­té­rő anyag­össze­té­tel­re utal, de a pon­tos mé­ré­sek­re itt is vár­ni kell. Ahogy a két ki­sebb hold, a Ker­be­ros és a Styx ké­pe­i­re is, vél­he­tő­en egé­szen ok­tó­be­rig.

Bal­ra a Nix, jobb­ra pe­dig a Hy­dra, a New Ho­ri­zons jú­li­us 14-ei, né­hány ki­lo­mé­te­res fel­bon­tá­sú ké­pe­in. Bár min­den bi­zonnyal egy­szer­re ke­let­kez­tek, test­vé­rek­hez mél­tón sok do­log­ban kü­lön­böz­nek egy­más­tól.
[NA­SA/JHU­APL/SW­RI]

Egy órá­val a kö­ze­lí­tés után a New Ho­ri­zons át­ha­ladt a Plu­to ár­nyé­kán, mi­köz­ben az égi­test­hez egy­re kö­ze­lebb lát­szó Nap át­vi­lá­gí­tot­ta an­nak lég­kö­rét. Ez­alatt egy­részt a nap­fény mennyi­sé­ge is csök­kent, il­let­ve meg­je­len­nek ben­ne a Plu­to lég­kö­rét al­ko­tó gá­zok vo­na­lai, le­he­tő­sé­get ad­va a lég­kör össze­té­te­lé­nek meg­ál­la­pí­tá­sá­ra. Az elő­ze­tes ered­mé­nyek itt is nagy meg­le­pe­tés­sel szol­gál­tak, a Nap hal­vá­nyo­dá­sa ko­rán meg­kez­dő­dött, a nit­ro­gén­ből ál­ló lég­kör leg­alább 1600 km ma­gas­ra ter­jed. Az egyen­le­tes hal­vá­nyo­dás a fel­szín­hez kö­ze­led­ve, mint­egy 270 km tá­vol­ság­ban fel­gyor­sult, itt je­lent meg a me­tán és egyéb szén­hid­ro­gé­nek. A ki­lé­pés­nél ha­son­ló fé­nyes­ség­me­ne­tet ta­pasz­tal­tak, ez szim­met­ri­kus lég­kör­re utal. Ek­ko­ra tá­vol­ság­ban a Plu­to gyen­ge gra­vi­tá­ci­ós ere­je nem tud­ja meg­tar­ta­ni a mo­le­ku­lá­kat, a nap­szél ha­tá­sá­ra a lég­kör­ből fo­lya­ma­to­san szö­kik a nit­ro­gén, amit a plaz­ma­de­tek­tor is ki­mu­ta­tott. En­nek mér­té­ke el­éri az órán­kén­ti 500 ton­nát, ami azt je­len­ti, hogy ki­ala­ku­lá­sa óta akár több száz mé­ter­rel is csök­ken­he­tett a Plu­to je­len­le­gi 2370 ki­lo­mé­te­res át­mé­rő­je!

A Plu­to mö­gött el­tű­nő Nap fé­nyé­nek csök­ke­né­se a New Ho­ri­zons mé­ré­sei alap­ján. Lát­ha­tó, hogy már több mint 10 perc­cel a tény­le­ges fe­dés előtt meg­kez­dő­dött a fény­erő csök­ke­né­se, ami ki­ter­jedt lég­kör­re utal.
[NA­SA/JHU­APL/SW­RI]

For­rás:

• csil­lag­aszat.hu