» - Csillagászat »
- Hírek »
- 2009 »
- február
2009.02.02. - Szabjunk új irányt a Hubble űrteleszkópnak!
A Csillagászat Nemzetközi Éve 2009 programsorozat keretében bárki szavazhat arra, hogy a modern csillagászat talán legismertebb távcsöve melyik, általa eddig még soha nem fényképezett objektumról készítsen felvételt.
2009 az UNESCO és a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) döntése alapján a teleszkóp első csillagászati alkalmazásának 400 éves évfordulója tiszteletére a Csillagászat Nemzetközi Éve, melyet világszerte számos programmal ünnepel nem csak a szakma, de az érdeklődő nagyközönség is. Az év egyik fő eseménye az április 2. és 5. között zajló "100 óra csillagászat" (100 Hours of Astronomy) programsorozat.
Ennek egyik kiemelkedő momentuma, hogy a Hubble űrteleszkóp üzemeltetői ebben az időszakban egy olyan objektumra szeretnék a teleszkópot irányítani, melyet a távcső közel két évtizedes működése alatt még egyszer sem észlelt. A hat, általuk előzetesen kiválasztott jelölt között azok szavazata dönthet, akik ellátogatnak a projekt honlapjára, s klikkelnek a számukra legszimpatikusabb objektumra. A szavazás után egy (természetesen működő) e-mail címmel regisztrálva esélyünk lehet arra, hogy miénk legyen a nyertes objektumról készült kép 100 darab, 40 cm x 50 cm-es nyomata közül az egyik. Ha nyertünk, a megadott e-mail címen kapunk értesítést. Szavazni 2009. március 1-ig lehet.
A szavazás állása 2009. február 2-án.
[http://youdecide.hubblesite.org]
A következőkben a választható objektumok nagyon rövid leírásait adjuk, melyek angolul a projekt honlapján is olvashatók.
Az NGC 6634 egy olyan, por- és gázfelhőkből álló komplexum, melyben aktívan keletkeznek a csillagok. A ködöt a fiatal, forró objektumok nagyenergiájú sugárzása gerjeszti és készteti fénykibocsátásra.
Az NGC 6072 egy planetáris köd. Ezen objektumoknak a nevükkel ellentétben nincs közük a bolygókhoz. Közepes tömegű csillagok hozzák létre őket, mikor életük utolsó szakaszában külső rétegeiket ledobják magukról a csillagközi térbe. A táguló köd középpontjában csak a halott csillag hűlő magja marad, melyben üzemanyag hiányában már nem zajlanak energiatermelő fúziós folyamatok.
Az NGC 40 szintén egy planetáris köd, amely fényessége miatt a mellékelt fekete-fehér képen túlexponált. A Hubble felvétele megmutathat olyan részleteket, melyek emiatt itt nem láthatók.
Az NGC 5172 egy olyan spirálgalaxis, amely a rengeteg por és gáz mellett 100 milliárdnál is több csillagot tartalmaz. A spirálkarok között a sötét porfelhőkben csillagok keletkeznek, melyek fényes halmazokba tömörülnek.
Az NGC 4289 szintén egy spirálgalaxis, ennek azonban nem figyelhetjük meg a spirálkarjait, mivel éppen az éléről látjuk. Így viszont érzékelhető, hogy milyen vékony a galaxis korongja, illetve tanulmányozható a korongot kettéosztó porsáv.
Az Arp 274 egy galaxispár, melynek tagjai egymás gravitációs hatása alatt állnak. Ebben az esetben a kölcsönhatás nyomai már látszanak, bár nagy torzulás még nem figyelhető meg a galaxisok spirálszerkezetében. Ha a kölcsönhatás végén évmilliárdok múlva teljesen összeolvadnak, a bennük található gázból és porból új csillaggenerációk születhetnek.
Forrás:
