Vasmeteoritok
A vasmeteoritok akár 1000 km-es ősi kiségitestek teljesen átolvadt és szétkülönült vas-nikkel (FeNi) tartalmú magjából származnak. Az 1700 °C-ot elérő átolvadásért főleg az 26Al és 60Fe rövid felezési idejű radioaktív izotópok fűtési energiája a felelős, amelyek korábban felrobbant szupernóvákból származnak.
A szemtanús hullású meteoritok mindössze 4,6%-át, tömegüknek viszont a 90%-át adják. Anyaguk legnagyobb részben természetes FeNi-ötvözet változó, de jelentős Ni-tartalommal. Szövetük és szerkezetük szerint oktahedrites, hexahedrites és ataxitos vasmeteoritokat különböztetünk meg. Az oktahedritesek anyaga lehűlve két nikkeltartalmú vasötvözetre vált szét: kamacit (4–7,5%) és ténit (20–50%). A két fázis piramis alakba rendeződött kristályai kirajzolódnak a meteorit vágott, polírozott, majd savval maratott (szaknyelven étetett) felületén, ez az ún. Widmanstätten-féle mintázat. A felmelegedett ősi kisbolygók magja csak néhány °C/millió év sebességgel hűlt ki, így volt elegendő idő a különböző szerkezetű fémes elegyrészek szétválásra és a minta kialakulására. A többi vasmeteoritban nincs ilyen mintázat, ugyanis a kis Ni-tartalmú hexahedriteket csak az egyik fázis alkotja, míg a nagy Ni-tartalmú ataxitoknál a kisebb hőmérsékleten és jóval kisebb sebességgel induló szételegyedés "befagyott". Mindegyik típusnak további altípusai ismertek, amelyeket elsősorban geokémiai és szerkezeti jellemzők különböztetnek meg. A földi erózió (mállás) hatásának leginkább ez a meteoritfajta áll ellen.
A legnagyobb meteoritok mindig vasmeteoritok, mint pl. a legnagyobb, egy tömbben megmaradt Hoba (Namíbia, > 60 t), a Cape York (Grönland, 58 t), a Willamette (USA, 15 t) és a Canyon Diablo (USA, > 30 t).
A legnagyobb szemtanús vasmeteorit-hullás az, 1947-es orosz Sikhote-Alin sok krátert ütött és 23 tonnát találtak meg belőle. A legnagyobb több részben talált vasmeteorit, az argentin Campo del Cielo első darabjai 1576-ban kerültek elő, mára az ismert össztömeg 150 t feletti. A történelmi Magyarország területén: Lénártó (1814, Szlovákia, 108 kg), Magura (1840, Szlovákia, 150 kg), Nagyvázsony (1890, Magyarország, 2 kg).
A Gothard Asztrofizikai Obszervatórium gyűjteményének példányai között találunk önálló darabokat, polírozott, majd savval mart felületű, különleges rajzolatú mintákat, valamint darabokat a Campo del Cielo és a Sikhote-Alin vasmeteoritokból.