Tektitek
A tektitek nagyméretű égitest, például kisbolygó becsapódása által megolvasztott földi kőzetek, amelyek a katasztrofális ütközés után nagy sebességgel a légkör magasabb tartományaiba repültek, majd Földünk gravitációs vonzóereje miatt visszahullottak és hirtelen lehűltek, azaz üvegszerűen megdermedtek. A tektit tehát nem valódi meteorit, de kisbolygó-becsapódáshoz köthető érdekes és tudományos szempontból fontos anyag.
A visszahullási területeket tektit-szórásmezőknek nevezzük, ezek mérete a néhány tucat km-től egészen a kontinensnyi méretűig terjed. Közülük a legnagyobb az ausztrál-kelet-ázsiai szórásmező, itt találhatók az indokinit, filippinit, rizalit, ausztralit nevezetű tektitek, színük általában fekete és ritkán átlátszóak.
Rendkívül híresek a bajorországi, kb. 27 km átmérőjű Ries-kráterhez köthető tektitek, a zöld színű, átlátszó, különleges szépségű moldavitok. A becsapódás kb. 14,8 millió éve történt, a tektitek egészen a mai Csehország területéig repültek. Régóta ismeri őket az emberiség, hiszen már a középkorban ékszerek díszítéséhez használták a darabokat.
Szaharai becsapódás hozhatta létre a gyakran fehéres-sárgás színű és átlátszó líbiai (sivatagi) üveget. Ebből készítették Tutankhamon fáraó halotti melldíszének szkarabeusz alakú központi faragványát.
Tektitmezőket találunk még Észak-Amerikában, ezek a georgiaitok, bediasitok. A világ legritkább tektitfajtája a ghanai Botswumi becsapódási kráterrel összefüggésbe hozható elefántcsontparti ivorit. A kazahsztáni Zhamanshin-kráterhez köthetők a szintén ritka irgizitek. Napjaink híre, hogy a chilei Atacama-sivatagban is felfedeztek egy új tektit-szórásmezőt, az itteni tektitek az atacamait nevet kapták. Több esetben (arizonait, kolumbianit) a korábban tektitnek tartott anyagot csupán vulkán által kidobódott üvegnek sejtik.
A Gothard Asztrofizikai Obszervatórium meteoritgyűjteményében bolygónk legtöbb ismert tektit-szórásmezőjéből találunk változatos alakú, különböző színű példányokat.