2009.05.18. - Furcsán fénylő galaxis

A 3C 305 galaxis széles hullámhossztartományon felvett képein a központi fekete lyuk kifúvásainak rádió- és röntgensugárzása nem esik egybe, ami bonyolult kölcsönhatásokra utal a csillagváros belsejében.

A Földtől körülbelül 600 millió fényévre található 3C 305 katalógusjelű galaxis aktivitásáért - sok társához hasonlóan - a centrumában helyet foglaló szupernehéz fekete lyuk felelős. A galaxisról röntgentartományban a Chandra űrteleszkóppal, az optika tartományban a Hubble Űrteleszkóppal, a rádiótartományban pedig az Új Mexikóban üzemelő VLA (Very Large Array), illetve az Angliában működő MERLIN (Multi-Element Radio-Linked Interferometer Network) antennarendszerrel készítettek felvételeket. Ezeket összemontírozva azt tapasztalták, hogy a központi fekete lyuk által hajtott kifúvások (jet-ek) rádiósugárzásának eloszlása nem hozható fedésbe a röntgenintenzitás eloszlásával, ugyanakkor úgy tűnik, hogy ez utóbbi az látható tartománybeli emisszióval jól korrelál.

A 3C 305 galaxisról különböző hullámhossztartományokban készült felvételekből előállított montázs. A vörös szín a röntgensugárzást, a kék pedig a kétszeresen ionozált oxigén 500,7 nm-es látható tartománybeli tiltott vonalán mérhető intenzitáseloszlást kódolja, ezért a galaxis teljes optikai képe nem is jelenik meg. A rádiósugárzás intenzitáseloszlását a sötétkék szín adja.
[Röntgen - NASA/CXC/CfA/Massaro és tsai; optikai - NASA/STScI/C.P. O'Dea; rádió - NSF/VLA/CfA/Massaro és tsai]

A fentiek alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a röntgenemisszió forrása a következő kettő közül valamelyik lehet. Az egyik lehetőség, hogy a központi lyuk által generált kifúvások kölcsönhatnak a galaxisban található intersztelláris gázzal, s a röntgensugárzás kibocsátásához elegendő hőmérsékletre fűtik azt. Ezen forgatókönyv esetén a lökéshullámok által felfűtött csillagközi gáz a kifúvások előtt helyezkedne el. A másik lehetőség, hogy a fekete lyuk közelében lévő területek erős sugárzása elegendő energiát pumpál az intersztelláris gázba, hogy fénylésre kényszerítse azt. A alternatívák között vélhetőleg csak a mostani, 2 óra 10 perc összhosszúságot meghaladó röntgenexpozíciókkal lehet majd dönteni.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban jelent meg.

Forrás:

• Chandra NR 2009.05.14.
• arXiv:0901.1286v2 [astro-ph.HE]