Valid XHTML 1.0 Strict

2009.07.20. - Képek az Apollo-program leszállási helyeiről

A NASA Hold körül keringő űrszondája, a Lunar Reconnaissance Orbiter felvételeket készített az Apollo-program leszállási helyeinek környékéről. Ezeken egyértelműen azonosíthatók a kísérőnk felszínén maradt egységek.

A NASA 2009. június 18-án felbocsátott Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) nevű űrszondája június 23-án állt a Hold körüli pályájára, s egyik első ténykedéseként július 11. és 15. között a holdraszállás 40. évfordulójának tiszteletére felvételeket készített az Apollo-program leszállási helyeinek környezetéről, a hat közül egyelőre csak ötről. A most kimaradt Apollo-12 landolási helyének lefényképezése a következő hetekben várható. Bár a képek készítésekor a szonda még nem a végső pályáján mozgott, kamerája így is egyértelműen rögzíteni tudta az Apollo-missziók Holdon maradt egységeit, illetve néhány kihelyezett műszer képét. Az LRO projekt vezető kutatója, Mark Robinson (Arizona State University) szerint ez azt jelenti, hogy a kamerák fókuszálása jól sikerült. A térképezési pálya elérése után a kamerákkal elérhető felbontás a mostaninak 2-3-szorosa lesz, így akkor valóban részletes képeket tudnak majd szolgáltatni a leszállóegységekről.

Bár az LRO kamerája most a múltbeli holdexpedíciók emlékeit örökítette meg, a program fő célja a jövőbeli holdraszállások lehetséges landolási helyeinek kijelölése a holdfelszín részletes feltérképezésével. Richard Vondrak (NASA Goddard Space Flight Center, Greenbelt, Md) szerint ezek a képek nemcsak az Apollo-program előtti tisztelgést szolgálják, de jelzik azt is, hogy a Hold meghódítása a közeljövőben folytatódni fog.

IMAGE

Az Apollo-program négy küldetésének leszállómoduljai a Hold felszínén. A nyilakkal megjelölt egységek nevei rendre Eagle, Falcon, Orion és Challenger. A képek szélessége 256 és 384 méter közötti.
[NASA/Goddard Space Flight Center/Arizona State University]

Az űreszköz jelenlegi elliptikus pályája miatt az elérhető felbontás némileg ugyan változik a holdrajzi pozíció függvényében, de értéke mindegyik landolási hely esetében körülbelül 1,2 méter/pixel volt. Mivel a leszállóegységek mérete 3,6 méter körüli, ezek a felvételeken 9 pixelnyi területet foglalnak el. A képek készítésekor azonban a Nap alacsonyan állt a horizont felett, így minden felszíni alakzat, a leszállóegységek is hosszú árnyékot vetettek, ami megkönnyíti az azonosításukat. Az Apollo-14 esetében a feltételek olyan jók voltak a felvétel készítésének idején, hogy azon nem csak a leszállómodul vehető ki tisztán, de az asztronauták által a holdfelszínen elhelyezett műszercsomag (Apollo Lunar Surface Experiment Package), illetve az űrhajósok hozzá vezető lábnyomainak sávjai is.

IMAGE

Az Apollo-14 leszállóhelyénél nem csak az Antares modul azonosítható a felvételen, de a kép bal sarkában látható nagyobb kráter irányában megfigyelhetők az asztronauták lábnyomainak sávjai, illetve ezek végén kis fehér pöttyként a kihelyezett műszercsomag is.
[NASA/Goddard Space Flight Center/Arizona State University]

Az LRO fedélzetén hét tudományos műszer kapott helyet. A térképezést három kamera fogja végezni, ezek közül kettő kis látószögű és nagy felbontású, egy pedig nagyobb látószögű, s így kisebb felbontású. Jelenleg a műszerek beüzemelése, kalibrálása és tesztelése zajlik. Az űreszköz augusztusban fogja elérni a felszín felett körülbelül 50 kilométerrel húzódó közel kör alakú működési pályáját.

IMAGE

Az Apollo-program leszállási helyei a Hold felszínén.
[NASA's Goddard Space Flight Center Scientific Visualization Studio]

Forrás:

Valid CSS!