2009.07.27. - Egy régi robbanás új dimenziója

Az éppen tíz évvel ezelőtt pályára állított Chandra röntgenműhold korábbi és újabb mérései alapján sikerült egy távoli szupernóva-maradvány látóirányú geometriáját is rekonstruálni.

Az 1E 0102.2-7219 katalógusjelű objektum tőlünk 190 ezer fényévre, a Kis Magellán-felhőben található, s egy valószínűleg körülbelül ezer évvel ezelőtt bekövetkezett szupernóva-robbanásnak a maradványa. Az objektumot a Chanrda először az 1999. július 23-án történt pályára állítása után egy hónappal észlelte. Az évforduló tiszteletére a maradványról gyűjtött korábbi, illetve új adatok alapján sikerült az 1E 0102.2-7219 geometriáját a látóirányra merőleges szokásos kettő helyett a látóirányúval kibővítve három dimenzióban is felvázolni.

Montázs a Kis Magellán-felhőben található 1E 0102.2-7219 katalógusjelű szupernóva-maradványról. A kis-, közepes és nagyenergiájú röntgensugárzás eloszlását narancs, cián és kék színek kódolják. A röntgenképre illesztett, a Hubble Űrteleszkóp által az optikai tartományban készített felvétel a maradvány további részleteit, illetve környezetét mutatja az égi terület előtércsillagaival egyetemben. A kép átmérője 2,85 ívperc.
[Röntgen - NASA/CXC/MIT/D. Dewey és tsai, NASA/CXC/SAO/J. DePasquale; optikai - NASA/STScI]

A Chandra által mért adatok alapján előállított röntgenkép egy, a szupernóva-robbanás által keltett külső lökéshullámot (kék színnel jelölve) és egy hidegebb anyagból álló belső gyűrűt (vörös-narancs szín) mutat. Ez a belső gyűrű valószínűleg a robbanás közben ledobott táguló anyag, amit egy visszafele mozgó lökéshullám fűt. A kép jobb alsó sarkában látható zöld színű gáz- és porfelhő fényléséért egy nagytömegű, a képen azonban nem látható csillag felelős. Ez a csillag hasonló tulajdonságokkal rendelkezhet, mint az, aminek robbanása az 1E 0102.2-7219 maradványt eredményezte.

A Chandra által rögzített röntgenspektrumok gondos elemzése alapján a kutatók új információkhoz jutottak a maradvány geometriájával és a robbanás természetével kapcsolatban. A színképvonalak Doppler-eltolódása alapján jól elkülöníthetők a maradvány tőlünk távolodó és hozzánk közeledő részei. A vörös- és kékeltolódott sugárzás egyértelmű szétválása azt sugallja, hogy a maradvány legjobban egy hengerszerű geometriával modellezhető, ahogyan az animáció is mutatja. A hengerre majdnem pontosan a tengelye irányából látuk rá. Az animáción a tengely közelében kisebb hengerek is láthatók, ezek a gyorsabban mozgó anyagot reprezentálják.

Ez a geometria elrendezés azt jelentheti, hogy a robbanás maga erősen aszimmetrikus volt, ez a megsemmisült csillagból keletkező neutroncsillagnak átadott nagy kezdeti impulzusban is megnyilvánulhat, aminek eredményeként a neutroncsillag gyorsan elhagyja a robbanás helyszínét. Az aszimmetriára egy másik lehetséges magyarázat, hogy a robbanás egy eleve nem gömbszimmetrikus közegben, egy anyagkorongban következett be, amit a felrobbant vörös óriáscsillagról korábban csillagszél formájában eltávozott anyag alkotott. Ilyen aszimmetriák a planetáris ködöket létrehozó kisebb tömegű vörös óriások esetében is megfigyelhetők.

Forrás:

• Chandra News 2009.07.23.