2009.10.21. - Harminckét új exobolygó felfedezését jelentették be

Egy portugáliai konferencián egyszerre 32 új exobolygó felfedezését jelentették be. A planéták mindegyikét az ESO HARPS spektrográfjával végzett mérések alapján azonosították.

A Portóban 2009. október 19. és 23. között zajló, "Towards other Earths: perspectives and limitations in the ELT era" című, az exobolygók kutatásához is tervezett új generációs távcsövek és műszerek lehetőségeit tárgyaló konferencián az ESO HARPS (High Accuracy Radial Velocity Planet Searcher) nevű spektrográfjának üzemeltetői 32 új exobolygó felfedezését jelentették be. Ezzel a számmal a HARPS megerősítette vezető pozícióját a Naprendszeren kívüli planéták azonosításának nemes versenyében. A bejelentés egyszerre mintegy 30 százalékkal emelte a kistömegű exobolygók számát, de 400 fölé tornázta az összes ismert planéta számát is. Az elmúlt öt év során a HARPS-hoz közülük 75-nél is többnek a felfedezése fűződik, jelentősen túlszárnyalva ezzel az öt esztendőre tervezett programmal kapcsolatos minden előzetes várakozást.

Kiemelkedő pontosságának köszönhetően a HARPS különösen "erős" a kisebb tömegű, a Földnél mindössze néhányszor nagyobb ún. szuper-Földek, illetve a Neptunuszhoz hasonló exobolygók azonosításában. A jelenleg ismert 28 darab, 20 földtömegnél kisebb tömegű exobolygó közül 24 azonosításában, illetve megerősítésében játszott meghatározó szerepet a HARPS. Az eddig ismertekhez hasonlóan a most bejelentett új kistömegű exobolygók is főként többes bolygórendszerek tagjai, esetenként négy további bolygótárs kíséretében.

Fantáziarajz a Gliese 667c exobolygóról, a 32 most bejelentett exoplanéta egyikéről. A körülbelül 6 földtömegű égitest egy hármas bolygórendszer tagjaként 0,05 csillagászati egység sugarú pályán kering kistömegű központi csillaga körül, ami maga is kísérője egy szorosabb kettőst alkotó két, szintén kistömegű csillagnak.
[ESO/L. Calçada]

Az észak-chilei La Silla csúcson működő 3,6 méteres távcsőre szánt nagyfelbontású spektrográf építését célzó pályázatot 1999-ben hirdette meg az ESO. Ennek eredményeként a HARPS spektrográfot a Michel Mayor (Geneva Observatory) által vezetett konzorcium készíthette el, s a műszer 2003-ban állt munkába. A beüzemelés után szinte azonnal képes volt addig szinte elképzelhetetlen, körülbelül 1 m/s-os - egy sétáló ember sebességének megfelelő - pontossággal mérni a csillagok radiális sebességét, felcsillantva ezzel a Földdel összemérhető tömegű exobolygók azonosításának lehetőségét.

A spektrográf építőiként a HARPS konzorcium tagjai évente 100 éjszaka garantált észlelési időre nyertek jogot egy öt éves periódusra, ami lehetővé tette számukra az eddigi legátfogóbb szisztematikus exobolygó-kereső program megtervezését és végrahajtását. Ennek keretében több száz olyan csillagot vizsgáltak és mértek rendszeresen, amelyek a feltételezések szerint bolygórendszerrel rendelkezhetnek. A rendkívül sikeres program keretében fedezték fel például 2004-ben az első szuper-Földet a μ Ara körül, 2006-ban három Neptunusz méretű bolygót a HD 69830 körül, 2007-ben a Gliese 581d jelű, az első, kistömegű csillag lakhatósági zónájában keringő bolygót és 2009-ben testvérbolygóját, a Gliese 581e jelűt, ami az eddigi legkisebb tömegű, normál csillag körül keringő exoplanéta. A HARPS legújabb eredménye a valószínűleg lávával borított felszínű, a Földhöz nagyon hasonló sűrűségű CoRoT-7b létének spektroszkópiai megerősítése és paramétereinek meghatározása.

A konzorcium kutatói nagy gondossággal választották ki a vizsgálandó csillagokat, több alprogramba sorolva azokat. Ilyen alcsoportok a Naphoz hasonló csillagok, a kistömegű törpecsillagok, vagy az alacsony fémtartalmú csillagok. Különösen érdekesek az M színképtípusú törpecsillagok, ugyanis pontossága révén a HARPS alkalmas ezek lakhatósági zónáiban a Földéhez hasonló tömegű, méretű és hőmérsékletű bolygók kimutatására. A konzorcium kutatói három fémszegény csillag körül is találtak bolygójelölteket. Ez azért érdekes, mert az elméletek szerint a bolygók fiatal csillagok körüli fémekben gazdag porkorongokban alakulnak ki, így a néhány jupitertömegű égitestek léte a bolygókeletkezési elméletek számára is komoly kihívást jelent.

Bár az észlelési program első szakasza most hivatalosan lezárult, a csoport a munkát tovább folytatja, további szuper-Földeket keresve naptípusú és M színképtípusú törpecsillagok körül. A most bejelentett eredményeket a kutatók nyolc, az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban megjelenő szakcikkben fogják részletezni.

Forrás:

• ESO 39/09 - Science Release