2009.12.14. - Idegen por a Japetus felszínén

A Cassini űrszonda legutóbb nyilvánosságra hozott megfigyelési eredményei újabb bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a Japetus felszínének érdekes kettősségéért a Szaturnusz egy másik holdjáról származó anyag a felelős.

A Szaturnusz Japetus nevű holdjával kapcsolatban régóta megoldatlan kérdés, hogy az égitest felszíne az egyik oldalon miért sötét, a másikon pedig miért teljesen világos. Joseph A. Burns (Cornell University) szerint természetesen nem a világ fundamentális problémáinak egyikéről van szó, de a több évszázados rejtély mindig is izgatta a kutatók fantáziáját. Mióta a Voyager űrszonda felvételei harminc évvel ezelőtt megerősítették a felszín érdekes, sötét/világos kettősségének tényét, a bolygókutatók előtt két lehetőség állt a magyarázatra: az eltérés vagy valamilyen külső forrásból származó törmelék aszimmetrikus bombázásának eredménye, vagy valamiféle belső aktivitás okozza. A Cassini megfigyelései alapján most biztosnak tűnik, hogy az első lehetőségről van szó, azaz a por máshonnan érkezett.

A Cassini felvételei a Japetus sötét és világos oldaláról.
[Cassini Imaging Team]

A Cassini által főként a 2007-es megközelítés során készített felvételek alapján a kutatók egyértelműen azt állítják, hogy a Japetus keringési irányba eső oldala (Cassini-régió) a Japetus mögött ellenkező irányban keringő Phoebe holdról származó portörmelék miatt sötét. Erre a magyarázatra a Nature magazinban nemrég megjelent, a Szaturnusz körüli óriási, a fő gyűrűrendszer méretét tízezerszeresen meghaladó, a Phoebe pályaméretével nagyjából megegyező átmérőjű porgyűrű létét bejelentő cikk is utalt. Burns szerint a nagy valószínűséggel a Phoebe holdtól származó hatalmas porgyűrű nem csak a Japetus, de más Szaturnusz-holdak porbombázásáért is felelős.

A Japetus sötét oldalát pöttyöző kicsi, fehér kráterek azt jelzik, hogy a por nem túl vastagon, mindössze körülbelül egy méternyi rétegben borítja a fehér, jeges felszínt, amilyen a hold másik oldala is. A képek elemzése alapján az is kiderült, hogy a keringési irányba eső oldal sokkal vörösebb, mint az ellentétes, védett, fényes oldal, ami szintén megerősíti azt, hogy a por máshonnan érkezett.

A felvételek alapján azt is megállapították, hogy a sötét és a világos félgömb közti átmenet nem éles, inkább világos és sötét foltok tarka egyvelege. Ez a mintázat pedig támogatja azt az elképzelést, hogy a sötét oldal felmelegszik, amikor napfény éri, elősegítve ezzel az alatta található jég olvadását, párolgását. Emiatt a sötét foltok még sötétebbek lesznek, kialakítva így a szinte pettyes kinézetet.

Az eredményeket részletező szakcikk a Science magazin online kiadásában jelent meg 2009. december 10-én.

Forrás:

• ScienceDaily 2009.12.10.