2010.01.25. - Meglepő röntgencsóvák egy távoli galaxis mögött

Az ESO 137-001 katalógusjelű galaxis mögött a már korábban felfedezett mellé egy újabb, szintén hosszan elnyúló röntgensugárzó csóva társult. A csóvákban csillagkeletkezés zajlik, ami meglepő a gazdagalaxis korongjától távol.

A szóban forgó objektumok a déli égbolton megfigyelhető Abell 3627 jelzésű óriási galaxishalmazban találhatók, távolságuk körülbelül 220 millió fényév. Az ESO 137-001 katalógusjelű galaxis mögötti gázcsóvát először három évvel ezelőtt azonosították, részben a Chandra röntgenműhold, részben pedig a chilei Cerro Pachon csúcson üzemelő 4,1 méteres SOAR (SOuth Astrophysical Research) teleszkóp mérései alapján. Az új észlelések azonban a fő gázcsóva mellett egy újabb, másodlagos csóvát is mutatnak, sőt, valószínűleg az ESO 137-002 jelű közeli kísérőgalaxishoz is csatlakozik egy gázcsóva. A főcsóva mintegy 260 ezer fényévre nyúlik el a nagyobbik galaxistól. A halványabb csóva felfedezése meglepetésként érte a kutatókat.

Az Abell 3627 katalógusjelű galaxishalmaz ESO 137-001 körüli részének kompozit képe. A kék szín jelöli a röntgensugárzást a Chandra mérései alapján, a sárga az optikai tartománybeli emissziót, ezen belül vörös a Hα-sugárzást a SOAR teleszkóp adatai alapján. A háttérben az adott terület látható tartománybeli képe, szintén a SOAR teleszkóp felvétele. A kép átmérője 5 ívperc.
[NASA/CXC/UVa/M. Sun és tsai]

A röntgencsóvák akkor keletkeztek, amikor az ESO 137-001 galaxisban található hideg, körülbelül 10 kelvines csillagközi gázt a halmaz galaxisai közötti forró, 100 millió fokos gáz kisöpörte, ahogyan az ESO 137-001 a galaxishalmaz centruma felé mozog. A Chandra mérései tulajdonképpen az intersztelláris gáz 10 millió fokra felforrósodó komponensének röntgensugárzását mutatják. A Spitzer infravörös űrteleszkóp megfigyelései alapján 100-1000 kelvies gáz jelenlétére utaló nyomokat is találtak.

A kettős csóva valószínűleg azért alakult ki, mert a forró intergalaktikus gáz az ESO 137-001 két fő spirálkarjából söpörte ki a hideg csillagközi gázt. E folyamatnak természetesen döntő hatása van a galaxis fejlődésére, ugyanis megfelelő utánpótlás hiányában a galaxis külső területein leállnak a csillagkeletkezési folyamatok, ezek a továbbiakban a spirálkarok belső részeire és a centrum körüli régiókra korlátozódnak, megváltoztatva azok megjelenését is. Hα-mérések azt is mutatják, hogy a csóvákban viszont zajlanak a csillagkeletkezési folyamatok, első ízben szolgáltatva bizonyítékot arra, hogy a csillagkeletkezés az intergalaktikus térbe kifújt gázban is folytatódhat.

A röntgencsóvák körül a Chandra észlelései alapján számos fényes pontforrást is azonosítottak. Ezek némelyike valószínűleg közeli fiatal csillaghalmazokkal asszociált nagytömegű, fiatal kettőscsillag, ami szintén alátámasztja a csóvákban zajló csillagkeletkezést. Az ebből adódó következtetés az, hogy a halmaz galaxisai közti csillagok nagy része a jelenlegi helyén keletkezett.

A röntgenadatok azt is felfedték, hogy a gázcsóvák forró anyagának hőmérsékletében kicsiny változások is vannak, illetve a csóvák szélessége is változik a gazdagalaxistól mért távolsággal. Mindkét tulajdonság magyarázata újabb kihívás elé állítja a hasonló csóvák szimulációival foglalkozó kutatókat.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban jelent meg.

Forrás:

• Chandra News 2010.01.21.