2010.02.08. - Ga­la­xis­üt­kö­zés­ben fog­lyul ej­tett kva­zár­pár

Egy, az össze­ol­va­dás fá­zi­sá­ban lé­vő ga­la­xis­pár cent­ru­má­ban egy­ér­tel­mű­en si­ke­rült ki­mu­tat­ni egy ket­tős kva­zárt. Az el­kép­ze­lé­sek sze­rint ezek az ob­jek­tu­mok pon­to­san ilyen fo­lya­ma­tok so­rán jön­nek lét­re.

A Chand­ra űr­ob­szer­va­tó­ri­um össze­sen 4,5 órá­nyi ész­le­lé­si időt át­fo­gó rönt­gen­ada­tai alap­ján az SDSS 1254+0846 ka­ta­ló­gus­je­lű össze­ol­va­dó ga­la­xis­pár cent­ru­má­ban egy­ér­tel­mű­en si­ke­rült azo­no­sí­ta­ni egy ket­tős kva­zárt. A tő­lünk 4,6 mil­li­árd fény­év­re lé­vő ob­jek­tu­mok egy­más­tól mért tá­vol­sá­ga mind­össze 70 ezer fény­év. A két fé­nyes for­rás - szu­per­ne­héz fe­ke­te lyu­kak - óri­á­si ener­gia­ki­bo­csá­tá­sát a be­lé­jük spi­rá­lo­zó nagy mennyi­sé­gű anyag fel­sza­ba­du­ló gra­vi­tá­ci­ós po­ten­ci­á­lis ener­gi­á­ja fe­de­zi. A te­rü­let­ről az op­ti­kai tar­to­mány­ban ké­szült fel­vé­te­le­ken jól lát­sza­nak az össze­ol­va­dó ga­la­xi­sok­ból az ár­apály-erők ha­tá­sá­ra ki­lö­kő­dött anyag­csó­vák is. A ku­ta­tás ve­ze­tő­je, Pa­ul Green (Har­vard-Smith­so­ni­an Cen­ter for Ast­rophy­sics) sze­rint bár a kva­zá­rok­ból, ezek­ből a na­gyon fé­nyes ult­ra­kom­pakt ob­jek­tu­mok­ból má­ra már majd­nem egy mil­lió is­mert, még­is rend­kí­vül ne­héz ta­lál­ni köz­tük két, egy­más­hoz ilyen kö­ze­li pél­dányt, ezért a fel­fe­de­zés tu­laj­don­kép­pen az el­ső, ami va­ló­ban egy­ér­tel­mű­en meg­erő­sí­ti össze­ol­va­dó ga­la­xi­sok és ket­tős kva­zá­rok kap­cso­la­tát.

Az SDSS 1254+0846 ka­ta­ló­gus­je­lű ket­tős kva­zár rönt­gen­ké­pe (kék szín). A kép hát­te­ré­be mon­tí­roz­ták a Mag­el­lán-te­lesz­kóp­pal az adott te­rü­let­ről ké­szült op­ti­kai fel­vé­telt. Ezen jól lát­sza­nak azok az ár­apály-csó­vák, me­lyek a kva­zá­rok gaz­da­ga­la­xi­sa­i­nak köl­csön­ha­tá­sa mi­att do­bód­tak ki. A Föld­ről mind­két ga­la­xis ko­rong­ja majd­nem "lap­já­ról" lát­szik, ami ma­gya­ráz­hat­ja azt, hogy a Chand­ra mi­ért nem rög­zí­tett a köz­tünk lé­vő gáz­tól és por­tól szár­ma­zó ab­szorp­ci­ó­ra uta­ló je­le­ket.
[Rönt­gen - NA­SA/CXC/SAO/P. Green és tsai, op­ti­kai - Mag­el­lan/W. Ba­ade Te­lesc­ope/J.S. Mul­c­ha­ey és tsai]

A kva­zár­párt elő­ször az SDSS (Slo­an Di­g­ital Sky Sur­vey) fel­mé­rés ada­tai alap­ján azo­no­sí­tot­ták. A kva­zá­rok kö­rü­li tér­részt ez­után a Mag­el­lán-te­lesz­kóp­pal is át­vizs­gál­ták az op­ti­kai tar­to­mány­ban, az­után ku­tat­va, hogy va­jon a kva­zá­rok elég kö­zel van­nak-e egy­más­hoz, hogy ki­mu­tat­ha­tó le­gyen gaz­da­ga­la­xi­sa­ik köl­csön­ha­tá­sá­nak a nyo­ma. Green sze­rint az op­ti­kai fel­vé­te­le­ken lát­ha­tó ár­apály-csó­vák vi­lá­gos bi­zo­nyí­té­ka­it szol­gál­tat­ják a gaz­da­ga­la­xi­sok össze­ol­va­dá­sá­nak, s an­nak is, hogy a ket­tős kva­zá­rok ilyen össze­ol­va­dá­si fo­lya­ma­tok so­rán jö­het­nek lét­re.

Ga­la­xi­sok össze­ol­va­dá­sá­nak szá­mí­tó­gé­pes szi­mu­lá­ci­ó­ja. Az áb­rá­kon a Mag­el­lán-te­lesz­kóp ál­tal az SDSS 1254+0846 je­lű ob­jek­tum­ról ké­szí­tett fel­vé­te­le­ken lát­ha­tó struk­tú­rák­hoz na­gyon ha­son­ló rész­le­tek azo­no­sít­ha­tók.
[Th. Cox]

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk az Ast­rophy­si­cal Jour­nal c. fo­lyó­irat­ban je­lent meg.

For­rás:

• Chand­ra NR 2010.02.03.
• ar­Xiv:1001.1738v3 [ast­ro-ph.GA]