2010.04.01. - Egy halott csillag pora

A NASA Chandra röntgenobszervatóriumának és Spitzer infravörös űrtávcsövének felvételei alapján előállított kompozit kép felfedi egy halott csillag kozmikus környezetére gyakorolt hatását.

A G54.1+0.3 katalógusjelű, tőlünk 20 ezer fényév távolságban található objektumról (ún. pulzárszél köd) készült röntgen- és infravörös felvételek montírozásával nyert kép bepillantást enged abba, milyen hatást gyakorol egy szupernóva-robbanás táguló maradványa a kozmikus környezetére, azok csillagaira. A vizsgálatokat végző kutatócsoport vezetője, Tea Temim (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) szerint általánosan elfogadott vélemény, hogy a képen látható csillagok annak a halmaznak a tagjai, amelyben a szupernóva felrobbant, s most a robbanás során nagy sebességgel kidobódott anyag támadását kénytelenek elviselni.

A G54.1+0.3 katalógusjelű szupernóva-maradvány és környezetének kompozit képe. A kék szín a röntgensugárzást, míg a zöld és a vöröses-sárgás a rövidebb, illetve hosszabb hullámhosszúságú infravörös sugárzást jelöli.
[Röntgen - NASA/CXC/SAO, T. Temim és tsai; infravörös - NASA/JPL-Caltech]

A kép közepén látható fehér pont a robbanás eredményeként keletkezett neutroncsillag (pulzár), a körülötte látható kék színű terület az általa generált nagyenergiájú részecskék áramát (pulzárszél) jelzi, ami részben megvilágítja a robbanás porfelhőjét. A közeli csillagokat szintén a kataklizma poros törmeléke öleli körbe. A pulzárszelet egy gázból és a robbanás közben kondenzálódott porból álló burok övezi, melyet már a környező csillagok infravörös sugárzása gerjeszt, minél közelebb van a por egy csillaghoz, annál jobban, amit a csillagok körüli sárga színű "glóriák" is jól jeleznek.

A robbanás közben kondenzálódott por általában túl hideg ahhoz, hogy infravörös sugárzást bocsásson ki, a csillagokban gazdag környezet azonban mégiscsak lehetővé tette a detektálását. Normál körülmények között a por nem is lenne megfigyelhető egészen addig, míg a szupernóva-robbanás lökéshulláma kellően fel nem fűti, de az ilyen típusú fűtés a kisebb porrészecskék nagy részét szét is rombolja. A G54.1+0.3 speciális környezete azonban kitűnő lehetőséget biztosít a por természetének és mennyiségének meghatározására, még mielőtt a lökésfront felemésztené, fontos információkhoz juttatva ezzel a kutatókat a szupernóva-robbanásnak a környezetére gyakorolt hatásáról.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban jelent meg.

Forrás:

• Astronomy Now Online 2010.03.30.
• arXiv:0912.4538v1 [astro-ph.GA]