2011.07.15. - For­gott-e az Ős­rob­ba­nás?

Egy 15 ez­res elem­szá­mú min­ta alap­ján ész­lelt, a spi­rál­ga­la­xi­sok for­gá­si irá­nyá­ban ta­pasz­tal­ha­tó aszim­met­ria, il­let­ve an­nak kö­vet­kez­mé­nyei ha­tást gya­ko­rol­hat­nak az Ős­rob­ba­nás­ról és az Uni­ver­zum­ról al­ko­tott el­kép­ze­lé­se­ink­re is.

A Mi­chi­gan Uni­ver­sity ré­szecs­ke­fi­zi­ku­sa, Mi­cha­el J. Lon­go 15.158 da­rab 0,085-nél ki­sebb vö­rös­el­to­ló­dá­sú spi­rál­ga­la­xist vizs­gált meg az SDSS (Slo­an Di­g­ital Sky Sur­vey) ada­tai alap­ján a di­ák­ja­i­val, még­pe­dig ab­ból a szem­pont­ból, hogy a spi­rá­li­sok az óra­mu­ta­tó já­rá­sá­val meg­egye­ző vagy az­zal el­len­té­tes irány­ban fo­rog­nak-e. Ha az Uni­ver­zum az ún. koz­mo­ló­gi­ai elv­nek meg­fe­le­lő­en ho­mo­gén és izot­róp - az­az min­den pont­ban és min­den irány­ban ugyan­olyan -, ak­kor az egyik, il­let­ve má­sik irány­ban ro­tá­ló ga­la­xi­sok szá­má­nak meg kel­le­ne egyez­ni. Lon­go és ta­nít­vá­nyai azon­ban úgy ta­lál­ták, hogy a "bal­ke­zes", te­hát az óra­mu­ta­tó já­rá­sá­val el­len­té­te­sen for­gó ga­la­xi­sok elő­for­du­lá­si ará­nya na­gyobb a min­tá­ban, mint a má­sik irány­ban for­gó­ké.

Egy, az óra­mu­ta­tó já­rá­sá­val el­len­té­tes irány­ban for­gó, "bal­ke­zes" spi­rál­ga­la­xis, az M101.
[NA­SA, ESA]

A for­gás­irá­nyok el­osz­lá­sá­nak aszim­met­ri­á­ja azon­ban azt je­len­ti, hogy a tel­jes Vi­lág­egye­tem­nek van egy nagy össz im­pul­zus­nyo­ma­té­ka, ami vi­szont a fel­té­te­le­zett izot­ró­pia mi­att meg­ma­ra­dó mennyi­ség, így az Uni­ver­zum­nak már a szü­le­té­se pil­la­na­tá­ban ren­del­kez­nie kel­lett ve­le. A prob­lé­ma te­hát bo­nyo­ló­dik, hi­szen a már ke­let­ke­zé­se­kor for­gó Vi­lág­egye­tem­ben nyil­ván van ki­tün­te­tett irány. Az Ős­rob­ba­nás el­mé­le­te sze­rint azon­ban min­den, még ma­ga a tér­idő is ek­kor ke­let­ke­zett, így kér­dés, hogy az Uni­ver­zum for­gás­ten­ge­lye (az össz im­pul­zus­nyo­ma­ték irá­nya) mi­hez ké­pest áll úgy, ahogy. Lon­go sze­rint a leg­ké­zen­fek­vőbb ma­gya­rá­zat az, hogy a mi Vi­lág­egye­te­münk egy na­gyobb tér­be van be­ágyaz­va, ami­hez ké­pest már be­szél­he­tünk a ki­tün­te­tett irány­ról. Mi­vel a sa­ját Uni­ver­zu­munk­ból nem lát(hat)unk ki, ezért a Vi­lág­egye­tem ga­la­xi­sok for­gá­sá­ból össze­adó­dó össz im­pul­zus­nyo­ma­té­ka - ha va­ló­ban lé­te­zik - Lon­go sze­rint bi­zo­nyít­hat­ná is ezt az el­kép­ze­lést. Azt is meg­jegy­zi, na­gyon ki­csi an­nak a va­ló­szí­nű­sé­ge, hogy a "bal­ke­zes" ga­la­xi­sok túl­sú­lya va­la­mi más ha­tás­nak len­ne kö­szön­he­tő. Pél­dá­ul a ga­la­xi­sok kö­zöt­ti üt­kö­zé­sek biz­to­san nem okoz­hat­ják, mi­vel ezen fo­lya­ma­tok nem vál­toz­tat­ják meg a tel­jes im­pul­zus­nyo­ma­té­kot.

Az SDSS fel­mé­rés az új me­xi­kói Apache Point Ob­ser­va­to­ry 2,5 mé­te­res táv­csö­vé­vel ké­szült, így a je­len ta­nul­mány az ég­gömb észa­ki ré­szé­nek ga­la­xi­sa­in ala­pul. Ter­mé­sze­te­sen meg kell vizs­gál­ni a dé­li fél­gömb ga­la­xi­sa­it is, me­lyek­nél - az el­mé­let he­lyes­sé­ge ese­tén - az óra­mu­ta­tó já­rá­sá­val meg­egye­ző, az­az a "jobb­ke­zes" for­gás túl­sú­lyát kel­le­ne ta­pasz­tal­ni. Dé­li ga­la­xis­for­gá­si ka­ta­ló­gu­sok alap­ján van­nak is már er­re uta­ló je­lek.

Ér­de­kes­ség - min­den­fé­le kö­vet­kez­te­tés le­vo­ná­sa nél­kül -, hogy a szer­ző­nek a té­má­val kap­cso­la­tos, utób­bi évek­ben ke­let­ke­zett írá­sai a NA­SA ADS sze­rint pre­print­ben ma­rad­tak, és csak a leg­utol­só je­lent meg, igaz, az a Phy­sics Let­ters B c. fo­lyó­irat­ban 2011 má­ju­sá­ban.

For­rás:

• Ast­ro­nomy Now On­line 2011.07.08.