2011.08.16. - Szénnél feketébb exobolygó

A Kepler űrtávcső új mérései szerint a 2006-ban felfedezett TrES-2b jelű exobolygó a ráeső csillagfény alig 1%-át veri vissza, így "feketébb" a Naprendszer bármelyik bolygójánál vagy holdjánál, de még a szénnél is.

A csillaga körül alig 5 millió kilométer sugarú pályán kötötten keringő TrES-2b jelű, jupiterméretű exobolygót a központi égitest sugárzása mintegy ezer fokra hevíti. A magas hőmérséklet azonban azzal is jár, hogy az atmoszférájában emiatt nincsenek fényvisszaverő felhők - például a Jupiter esetében a fényes ammóniafelhők a légkörre eső napsugárzás több, mint harmadát visszaverik -, ráadásul nagyon gazdag a fényt hatásosan elnyelő nátrium- és káliumgőzökben, ami szintén hozzájárul az extra "sötétséghez". David Spiegel (Princeton University) szerint ennek ellenére még nem pontosan tisztázott a nagyon kicsi aldebó oka. A bolygó persze nem is abszolút koromfekete, hiszen forrósága miatti sugárzása okán enyhe vörös parázslást mutat, mint egy izzó fadarab, vagy az elektromos sütők fűtőszálai.

A bolygó csekély fényvisszaverő képességét a Kepler űrtávcső megfigyelései alapján határozták meg. Az észleléseket végző csoport több, mint 50 keringést követett végig. Amint egy fedési exobolygó elhalad a csillaga előtt, annak fényességében mérhető csökkenést okoz. A TrES-2b központi csillaga esetében azonban ez a csökkenés nagyon kicsi, mindössze 6 milliomod résznyi volt, ami már jelezte a bolygó különleges feketeségét, mivel egy nagyobb reflexióval bíró égitest nagyobb fényességfluktuációt okozott volna, amint a fázisa változik.

Fantáziarajz a TrES-2b exobolygóról, melynek a Sárkány csillagképben megfigyelhető GSC 03549-02811 katalógusjelű csillaga 750 fényévre van tőlünk. A bolygó a ráeső napfény kevesebb, mint 1 százalékát veri vissza.
[David A. Aguilar (CfA)]

David Kipping (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) szerint az eredmény nagy részben a szerencsének is köszönhető, hiszen a Kepler által vizsgált mezőbe három, már a felbocsátás előtt is ismert exobolygó esik, a TrES-2b, a HAT-P-7b és a HAT-P-11b, így lehetőség nyílt ezeket az űrteleszkóppal is tanulmányozni, mégpedig annak ún. "short-cadence" (SC) módjában. Ez a Kepler legjobb minőséget nyújtó észlelési módja, melyben a vizsgált csillagról percenként nyernek fényességadatokat. Ez a lehetőség azonban a mintegy 150 ezer célcsillag csak kevesebb, mint 1 százalékánál áll rendelkezésre az észlelőknek.

A TrES-2b extrém tulajdonságaiban a nátrium túlgyakorisága mellett a légkör magas titán-oxid szintje is szerepet játszhat, de Spiegel szerint még egyéb kémiai elemek is szóba jöhetnek. A felelősök pontos felderítéséhez azonban nagyfelbontású spektroszkópia szükséges, ami ebben az esetben igazi kihívást jelent majd.

Az eredményeket részletező szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

• Astronomy Now Online 2011.08.11.