2011.11.29. - Megoldódik a közel kétezer éves szupernóva rejtélye?
A NASA és az ESA űrobszervatóriumainak megfigyelései alapján megoldódni látszik a kínai csillagászok által i.sz. 185-ben megfigyelt, az emberiség történelme során elsőként dokumentált szupernóva-robbanás rejtélye.
Kínai krónikák szerint i.sz. 185-ben egy "vendégcsillag" jelent meg az égen, és körülbelül nyolc hónapig látható is maradt. Az 1960-as évekre kiderült, hogy a rejtélyes objektum egy szupernóva-robbanás volt, ráadásul az első ilyen esemény az emberiség történelme során, melyet írásban megörökítettek. Később azt is kimutatták, hogy az RCW 86 katalógusjellel ellátott, a Circinus (Körző) csillagképben megfigyelhető szupernóva-maradvány távolsága mintegy 8 ezer fényév. Ahhoz azonban, hogy a kirakós játék összeálljon, sokáig hiányzott egy mozaik helyes beillesztése. A problémát az okozta, hogy a maradvány infravörös tartománybeli átmérője 85 fényév körüli - az égbolton nagyobb területet foglal el, mint a telihold -, ez pedig jóval meghaladja azt, ami a robbanás bekövetkeztének ideje alapján várható lenne. A rejtélyt valószínűleg megoldó eredmény a NASA Spitzer és WISE infravörös űrteleszkópjai új, illetve a Chandra és az ESA XMM-Newton röntgenműholdak régebbi méréseinek kombinálásával született meg Brian J. Williams (North Carolina State University) és kollégái munkája nyomán.
Eszerint a robbanás tulajdonképpen egy üregben - nagyon kis sűrűségű térrészben - következett be, ezért a ledobódott anyag sokkal gyorsabban haladhatott és így azóta sokkal messzebb juthatott, mintha az explózió nagyobb sűrűségű környezetben történt volna. Korábban úgy gondolták, hogy az RCW 86 egy II-es típusú szupernóva-robbanás maradványa, melynek során egy, a nukleáris üzemanyagából kifogyott nagytömegű csillag roskad össze saját gravitációs terének hatására, a mag kollapszusa következtében keletkező, kifelé haladó lökéshullám pedig egyszerűen szétfújja a csillag külső részeit, amit mi szupernóva-robbanásként látunk. Ezt az elgondolást az támasztotta alá, hogy a maradványban látszottak az üreg nyomai, abban az időben pedig az ilyen üregeket a kollapszusos szupernóvákkal hozták kapcsolatba: a robbanás előtt álló nagytömegű csillag intenzív csillagszele söpri ki a környezetéből a port és a gázt, létrehozva ezzel a kis sűrűségű üreget.
Az új észlelések szerint azonban a "történelmi" robbanás nem II-es, hanem Ia típusú volt, azaz a progenitora egy fehér törpe, ami a kísérőjétől folyamatosan anyagot szívott el. A katasztrófa akkor következett be, amikor a felszínén felgyülemlő, hidrogénben gazdag anyag miatt tömege túllépte az ún. Chandrasekhar-határt (körülbelül 1,4 naptömeg). Ezt a képet erősítik a Chandra és az XMM-Newton röntgenműholdak korábbi mérései is, melyek szerint a maradvány sok vasat tartalmaz, ez pedig beszédes jele az Ia típusú robbanásnak.
Az új megfigyelések elsőként mutatnak rá arra, hogy egy fehér törpe is tud maga körül üreget fújni, mielőtt elszenvedné a szupernóva-robbanást, ez pedig magyarázza, hogy az RCW 86 miért olyan nagy. A Spitzer és a WISE adatai alapján a kutatók meg tudták határozni a maradványban található por hőmérsékletét is, ez -200 °C-nak adódott. Azt is kiszámolták, hogy mennyi gáz kell a por ilyen hőmérsékletre fűtéséhez. Az eredmény szerint a környezet sűrűsége a maradvány szinte egész élete során valóban kicsi volt, azaz a robbanás tényleg egy üregben történt.
Forrás: