2012.03.27. - Elkészült az Io első teljes geológiai térképe

A U.S. Geological Survey elkészítette a Jupiter Io holdjának első globális geológiai térképét, megjelölve azon az aktív vulkánokat és lávafolyamokat, külön kiemelve a becsapódási kráterek figyelemre méltó hiányát.

A három másik nagy holddal együtt Galilei által 1610-ben felfedezett Io a Jupiterhez való közelsége miatt nagy árapály-erőknek van kitéve a bolygó körüli keringése során. A köpeny gyors deformációi miatti belső súrlódás intenzíven fűti a hold belsejét, az így felszabaduló energia pedig forró láva formájában vulkánok százain keresztül tör a felszínre, melyeket először a Voyager 1 űrszonda 1979-es felvételein lehetett megfigyelni.

Az új térkép, amely a Voyager 1 és 2, valamint a Galileo szondák adatai alapján készült, 19 különböző fajta felszíni formációt azonosít, például vulkáni üledékes területeket, síkságokat és hegységeket. A kénben és kén-dioxidban gazdag alföldeken nem kevesebb, mint 425 egyedi vulkanikus centrum, ún. patera rajzolódik ki. Az Io Földénél 25-szor nagyobb vulkanikus aktivitását jól jelzi a becsapódási kráterek figyelemre méltó hiánya is: a hold az egyetlen égitest a Naprendszerben, melyen nem figyelhetők meg ilyen kráterek, ezek ugyanis már régen a lávarétegek alá kerültek.

Az Io új globális geológiai térképe a hozzá fűzött magyarázatokkal. A nagyméretű változat PDF formátumban itt érhető el.
[D.A. Williams és tsai]

Némileg meglepő módon a vulkanikus aktivitás által eredményezett hosszú távú felszíni változások a hold területének kevesebb, mint 15 százalékára koncentrálódnak. David Williams (Arizona State University), a hat évig tartó kutatási projekt vezetője szerint az aktív forró pontok legtöbbje a paterákban jelenik meg, melyek az Io felszínének 3 százaléknál is kisebb részét foglalják el. A felszín 28 százalékát borító lávamezők ennél jóval nagyobbak, de csak a forró foltok 31 százalékát tartalmazzák. A térkép alapján azonosítható felszíni formák eloszlásának megértése végső soron az Io belsejében zajló folyamatokat jobban leíró modelleket eredményezhet, de segíthet a Jupiter rendszerébe tervezett űrmissziók célpontjainak kiválasztásában is, illetve a hold múltbeli, a vulkáni aktivitás okozta felszínváltozásainak nyomon követésében is.

Forrás:

• Astronomy Now Online 2012.03.20.