2012.09.28. - Vasmeteoritból készült az ősi buddhista szobor
Egy új kutatás szerint a Vasember néven ismert, Vaisravana istenséget ábrázoló szobrot a vasmeteoritok egy nagyon ritka fajtájának darabjából faragták mintegy ezer évvel ezelőtt.
Akár egy Indiana Jones film sztorija is lehetne, de ez a valóság: a körülbelül ezer évesnek gondolt ősi buddhista szobrot a híres zoológus, Ernst Schäfer által vezetett náci expedíció fedezte fel 1938-ban. A Vasember (Iron Man) néven is ismert 10 kg tömegű szobor - melynek stíluselemeiről azt gondolják, hogy a buddhista és a pre-buddhista bön vallás közti átmenetet képviselik - Vaisravana (Tibetben Jambhala) istenséget, Észak Királyát ábrázolja. A feltalálás pontos körülményei nem ismertek, de valószínűsíthető, hogy a figura közepébe vésett nagy szvasztika késztette a csoportot arra, hogy a szobrot Németországba vigyék. Münchenbe érkezve egy magángyűjteménybe került és csak egy 2009-es aukció után vált elérhetővé a kutatók számára is.
A szobrot elsőként a stuttgarti egyetem munkatársai vizsgálhatták meg Elmar Buchner vezetésével. A csoport megállapította, hogy anyaga a vasmeteoritok egy ritka fajtája, a magas nikkeltartalommal bíró ataxite. Buchner szerint a mintegy 15 ezer évvel ezelőtt Mongólia és Szibéria határán becsapódott Chinga vasmeteorit egy darabjából faragták ki, melynek az első töredékét hivatalosan (dokumentáltan) 1913-ban találták meg aranybányászok, ezt viszont értelemszerűen sokkal korábban lelhették fel.
A meteoritok becsapódási helyei magával a maradvánnyal több ősi kultúrában - a grönlandi inuitoktól kezdve az ausztrál őslakókig - szentnek számítottak. A jelenkor egyik legismertebb zarándokhelye, a szaúd-arábiai Mekka is ilyen, a Fekete Kő minden bizonnyal egy kőmeteorit. Buchner szerint a Vasember az egyetlen ismert, embert ábrázoló szobor, melyet meteoritdarabból véstek ki, így nincs is mihez hasonlítani, ha az értékét szeretnénk meghatározni. Ha a korra vonatkozó becslés helyes és valóban közel ezer éves, akkor ez természetesen felbecsülhetetlen.
Az eredményeket részletező szakcikk a Meteoritics & Planetary Science c. folyóiratban jelent meg.
Forrás: