Valid XHTML 1.0 Strict

2013.04.05. - La­bo­ra­tó­ri­um­ban vizs­gál­ják a Ti­tán komp­lex ké­mi­á­ját

A NA­SA JPL rész­le­gé­ben zaj­ló kí­sér­le­tek sze­rint a Ti­tán lég­kö­ré­ben az élet alap­ve­tő épí­tő­kö­ve­i­nek szin­te­ti­zá­ló­dá­sa ki­sebb ma­gas­ság­ban is vég­be­me­het, mint aho­gyan azt ko­ráb­ban gon­dol­ták.

A ku­ta­tás ve­ze­tő­je, Mur­thy Gu­di­pa­ti (Jet Pro­pul­si­on La­bo­ra­to­ry, JPL) sze­rint a ku­ta­tók ko­ráb­ban azt gon­dol­ták, hogy mi­nél kö­ze­lebb ke­rü­lünk a Ti­tán lég­kö­ré­ben a fel­szín­hez, a hold at­mosz­fé­rá­ja an­nál nyu­god­tabb, mond­hat­ni egy­han­gúbb lesz. Cso­port­já­nak ku­ta­tá­sai azon­ban nem ezt mu­tat­ják: ugyan­az a fény, ami a Föld fel­szí­nén is ener­gi­á­val szol­gál a bio­ló­gi­ai fej­lő­dés­hez szük­sé­ges ké­mi­ai fo­lya­ma­tok­hoz, a Ti­tán ké­mi­á­ját is "meg­hajt­hat­ja", még ak­kor is, ha az óri­ás­hold sok­kal ke­ve­sebb fényt kap a Nap­tól és sok­kal hi­de­gebb is, mint anya­boly­gónk. A Ti­tán al­só­lég­kö­re a ké­mi­ai ak­ti­vi­tás szem­pont­já­ból nem egy al­vó ré­gió, sőt, a fo­lya­ma­tok leg­alább fél­gőz­zel zaj­la­nak.

A múlt szá­zad nyolc­va­nas éve­i­nek ele­jé­től tud­juk - ek­kor re­pül­tek el a Voya­ger szon­dák a Sza­tur­nusz rend­sze­re mel­lett -, hogy a Ti­tán hold­nak vas­tag, kö­dös, szén­hid­ro­gé­ne­ket (me­tán, etán) is tar­tal­ma­zó at­mosz­fé­rá­ja van. Ezek­ből az egy­sze­rű szer­ves mo­le­ku­lák­ból a Nap­rend­szer kül­ső égi­test­je­i­nek nit­ro­gén­ben gaz­dag lég­kö­re­i­ben ult­ra­ibo­lya su­gár­zás vagy elekt­ro­mos ki­sü­lé­sek ha­tá­sá­ra a Carl Sagan ál­tal "thol­i­nok"-nak el­ne­ve­zett mo­le­ku­lák ke­let­kez­het­nek. A cso­port egyik tag­ja, Mark Al­len (NA­SA Ast­ro­bio­logy Ins­ti­tu­te, Ames Re­se­arch Cen­ter) sze­rint biz­to­san tud­juk, hogy az óri­ás­hold fel­ső­lég­kö­ré­ben ked­ve­ző­ek a fel­té­te­lek a komp­lex szer­ves mo­le­ku­lák szin­te­ti­zá­ló­dá­sá­hoz, mos­tan­ra azon­ban az is ki­de­rült, hogy ez az at­mosz­fé­ra al­só ré­te­ge­i­ben is le­het­sé­ges, itt azon­ban a nap­fény ha­tá­sá­ra ezek a mo­le­ku­lák nem gáz-, ha­nem in­kább fo­lyé­kony és szi­lárd hal­maz­ál­la­po­tú kö­ze­gek­ben jön­nek lét­re.

IMAGE

A Sza­tur­nusz leg­na­gyobb hold­ja, a Ti­tán el­ha­lad a boly­gó gyű­rű­rend­sze­re előtt a Cas­si­ni űr­szon­da fel­vé­te­lén.
[NA­SA/JPL-Cal­tech/Space Sci­en­ce Ins­ti­tu­te]

A ku­ta­tók a Ti­tán lég­kö­ré­ben is ki­mu­ta­tott di­ci­a­no­a­ce­ti­lén (C4N2) je­gét vizs­gál­ták a la­bo­ra­tó­ri­um­ban. A min­tát 355 nm-es lé­zer­fénnyel vi­lá­gí­tot­ták meg, mi­vel ez a hul­lám­hosszú­sá­gú su­gár­zás el­ér­he­ti a Ti­tán lég­kö­ré­nek al­só ré­te­ge­it is. A kí­sér­let ered­mé­nye­ként a min­tát tar­tal­ma­zó két üveg­le­mez kö­zött bar­nás köd ke­let­ke­zett, a jel­leg­ze­tes szín pe­dig ar­ra utal, hogy a hold al­só­lég­kö­ré­ben ural­ko­dó fel­té­te­lek egy­ér­tel­mű­en ked­vez­nek a szer­ves jég­ből fény ha­tá­sá­ra elő­ál­ló thol­i­nok kép­ző­dé­sé­nek. A komp­lex szer­ves mo­le­ku­lák meg­ta­pad­hat­nak a Ti­tán fel­szí­nén ta­lál­ha­tó víz­jég-szem­csé­ken, és a fel­ső ré­te­ge­ken át­szi­vá­rog­va le­jut­hat­nak egy fel­szín alat­ti víz­ré­te­gig is. A ko­ráb­bi la­bo­ra­tó­ri­u­mi kí­sér­le­tek­ben eze­ket a thol­i­no­kat hosszabb ide­ig víz­zel re­a­gál­tat­ták, mely­nek ha­tá­sá­ra bio­ló­gi­a­i­lag szig­ni­fi­káns mo­le­ku­lák jöt­tek lét­re be­lő­lük, pél­dá­ul ami­no­sa­vak, vagy a ri­bo­nuk­le­in­sa­vat al­ko­tó nuk­le­ot­id bá­zi­sok.

Ed­ward Go­o­lish (NA­SA Ast­ro­bio­logy Ins­ti­tu­te) sze­rint a leg­újabb la­bo­ra­tó­ri­u­mi ered­mé­nyek sze­rint a komp­lex szer­ves mo­le­ku­lák a Ti­tán lég­kö­ré­nek sok­kal na­gyobb ré­szé­ben jö­het­nek lét­re, mint azt ed­dig gon­dol­ták, ez­zel a hold az aszt­ro­bio­ló­gi­ai ku­ta­tá­sok szá­má­ra is sok­kal ér­de­ke­sebb kör­nye­ze­tet biz­to­sít majd.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk a Na­tu­re Com­mu­ni­ca­tions por­tá­lon je­lent meg.

For­rás:

Valid CSS!
Hy-phen-a-tion