2013.07.05. - Nevet kaptak a Pluto új holdjai

A Nemzetközi Csillagászati Unió illetékes bizottságai egy szavazás eredményével is megerősítve elnevezték a Pluto törpebolygó 2011-ben és 2012-ben felfedezett 4. és 5. holdját. A kis égitestek neve mostantól Kerberos és Styx.

A két kis holdat a Hubble űrteleszkóp WFC3 (Wide Field Camera 3) kamerájának felvételei alapján azonosították 2011-ben, illetve 2012-ben. A felfedezéskor a holdacskák a P4 és P5 jelzést kapták, utalva ezzel arra, hogy a törpebolygó negyedik és ötödik kísérőjéről van szó. A mostantól Kerberos névre hallgató holdacska a szintén a Hubble által még 2005-ben felfedezett Nix és Hydra, míg a Styx a legbelső, egyben legnagyobb és a legrégebben ismert Charon és a Nix között kering a Pluto körül. Mindkettő pályája kör alakú lehet, melyek síkja valószínűleg a holdrendszer többi objektumának pályasíkjába esik. A Kerberos átmérője 13 és 34 kilométer közé esik, míg a szabálytalan alakúnak gondolt Styx jellemző mérete valahol 10 és 25 kilométer között van.

A Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union) illetékes bizottságai (IAU Working Group for Planetary System Nomenclature és IAU Committee on Small Body Nomenclature) egyfajta döntőbíróságként működnek az újonnan felfedezett égitestek elnevezési folyamatában, meghallgatva a csillagászat különböző területein működő szakemberek véleményét is. Általános gyakorlatként a felfedezéskor az új objektumok egy egyedi hivatalos jelzést kapnak, nevet viszont csak azután, hogy eredményesen lezajlott a névadási eljárás. Ennek során az IAU ügyel arra, hogy a nevek kultúrákon "átívelők", azaz lehetőleg minél több nyelven is egyértelműek, összetéveszthetetlenek legyenek, kifejezve ezzel adott esetben az eredményhez elvezető kutatás nemzetköziségét is.

A Pluto törpebolygó holdrendszerét mutató kép, melyet valójában két felvételből állítottak össze. Egyik egy hosszú expozíciójú, melyen azonosíthatók a halvány holdak, a másik pedig egy rövidebb expozíciójú, melyen a sokkal fényesebb Pluto és Charon figyelhető meg (sötét csík középen). A képre a kis holdak pályáit is felrajzolták.
[NASA, ESA, M. Showalter (SETI Institute)]

Az új Pluto-holdak esetében a felfedezés után az azt jegyző kutatócsoport vezetője, Mark Showalter (SETI Institute) elhatározta, hogy a publikumot is bevonja a névadási folyamatba, azaz egy szavazás formájában a szélesebb közönség véleményét is kikéri a neveket illetően. Azért, hogy ne üssenek el a Pluto többi holdjáétól, az előterjesztők a lehetséges neveket igyekeztek a klasszikus mitológiából, annak is az alvilággal kapcsolatos részeiből válogatni. A szavazás a következő sorrendet szolgáltatta: Vulcan, Cerberus és Styx, ezek közül Showalter az első kettőt terjesztette az IAU illetékes bizottságai elé.

A Vulcan névvel azonban több probléma is van. Egyrészt korábban már használták a Nap és a Merkúr közötti, akkor hipotetikus és egyébként nem létező bolygó jelölésére, másrészt a belőle származtatott "vulkanoidák" elnevezéssel azóta a Merkúr pályáján belüli aszteroidákat illetik, harmadrészt pedig a Vulcan nem illeszkedik az alvilági rendszerbe sem. Így a bizottságok helyette az alvilág folyóját választották névadónak, amelyen a holt lelkeket Charon viszi át csónakon Hádészbe.

A két bizottságnak még egy finomítást kellett tennie: a Cerberus nevet a görög kiejtésnek megfelelő "Kerberos"-ra változtatták, elkerülve ezzel azt, hogy a holdacskát esetleg összekeverjék az (1865) Cerberus kisbolygóval. A görög mitológia szerint Kerberos az alvilág kapuját őrző óriási háromfejű kutya.

Forrás:

• ScienceDaily 2013.07.02.