2013.09.10. - Meg­vál­to­zott a csil­lag­kö­zi szél irá­nya

A Uni­ver­sity of New Hamps­hi­re ku­ta­tói, töb­bek kö­zött a NA­SA IBEX szon­dá­já­nak ada­tai alap­ján fel­fe­dez­ték, hogy a Nap­rend­sze­rün­ket a csil­lag­kö­zi tér­ből bom­bá­zó ré­szecs­kék áram­lá­sá­nak irá­nya az el­múlt 40 év so­rán meg­vál­to­zott.

A fel­fe­de­zés nem csak ab­ban le­het se­gít­sé­günk­re, hogy pon­to­sab­ban fel­tér­ké­pez­zük a Tej­út­rend­szer­ben el­fog­lalt hely­ze­tün­ket, de ál­ta­la mé­lyebb be­te­kin­tést nyer­he­tünk a Nap he­li­o­szfé­rá­já­nak mé­re­té­re és szer­ke­ze­té­re leg­na­gyobb ha­tást gya­kor­ló csil­lag­kö­zi szél di­na­mi­kus ter­mé­sze­té­be is. A Nap­rend­szert kör­be­öle­lő gi­gan­ti­kus bu­bo­rék, a he­li­o­szfé­ra véd meg ben­nün­ket a Ga­la­xis mé­lyé­ből ér­ke­ző ve­sze­del­mes su­gár­zá­sok­tól. A NA­SA IBEX (In­ter­stel­lar Bo­un­dary Exp­lo­rer) misszi­ó­já­nak ve­ze­tő ku­ta­tó­ja, Eber­hard Mö­bi­us (Uni­ver­sity of New Hamps­hi­re, UNH) sze­rint az el­múlt négy év­ti­zed 11 űr­szon­dá­já­nak - köz­tük az IBEX - mé­ré­sei alap­ján ki­mu­ta­tott ered­mény, az­az az in­ter­sztel­lá­ris áram­lá­sok­ban ilyen rö­vid idő alatt be­kö­vet­ke­ző vál­to­zás azért meg­le­pő, mert a csil­lag­kö­zi fel­hők ga­lak­ti­kus lép­ték­kel mér­ve is óri­á­si­ak. Ezen meg­le­pe­té­sen túl­lép­ve azon­ban azt is jel­zi szá­munk­ra, hogy az űr­ben las­san sod­ró­dó ha­tal­mas fel­hők szé­lei mennyi­re di­na­mi­ku­san vál­toz­hat­nak. Az IBEX szon­da ada­tai te­hát azt mu­tat­ják, hogy a csil­lag­kö­zi ato­mok a ko­ráb­ban ész­lelt­hez ké­pest más irány­ból áram­la­nak a Nap­rend­szer­be.

A Nap­rend­szer­hez leg­kö­ze­leb­bi csil­lag­kö­zi gáz­fel­hők el­he­lyez­ke­dé­se a Tej­út­rend­szer sík­já­ban, köz­tük a Lo­cal In­ter­stel­lar Clo­ud (LIC) és a G fel­hő. A sár­ga nyíl a Nap leg­kö­ze­leb­bi csil­la­gok­hoz kép­es­ti moz­gás­irá­nyát mu­tat­ja.
[P.C. Frisch, Uni­ver­sity of Chi­ca­go]

A be­áram­lás­nak az az oka, hogy boly­gó­rend­sze­rünk 23 km/s-os se­bes­ség­gel mo­zog a ne­ut­rá­lis ato­mo­kat tar­tal­ma­zó in­ter­sztel­lá­ris fel­hők­höz ké­pest. A csil­lag­kö­zi szél leg­utób­bi IBEX-mé­ré­sei alap­ján azon­ban an­nak irá­nya kü­lön­bö­zik az Ulysses űr­szon­da ki­lenc­ve­nes évek­ben szol­gál­ta­tott ada­ta­i­ból szár­maz­ta­tott irány­tól. Ez az el­té­rés in­dí­tot­ta az IBEX ku­ta­tó­cso­por­tot ar­ra, hogy mé­ré­se­i­ket össze­ves­sék 11 űr­szon­da 1972 és 2011 kö­zöt­ti ada­ta­i­val is. Mö­bi­us és mun­ka­tár­sai a le­he­tő leg­több ada­tot sze­ret­ték vol­na össze­gyűj­te­ni a le­he­tő leg­több for­rás­ból, hogy ki­de­rít­sék, az újabb mű­sze­rek csak egy­sze­rű­en pon­to­sab­bak a ré­gi­ek­nél, vagy a ré­szecs­ke­áram­lás irá­nya va­ló­ban vál­to­zott az évek, év­ti­ze­dek so­rán.

A kü­lön­bö­ző for­rá­sok­ból szár­ma­zó adat­so­ro­kat há­rom kü­lön­bö­ző mód­szer­rel is fel­dol­goz­ták a be­áram­ló csil­lag­kö­zi szél tu­laj­don­sá­ga­i­nak meg­ha­tá­ro­zá­sá­hoz. Az IBEX és az Ulysses szon­da köz­vet­le­nül mér­te a Nap­rend­szer bel­ső tar­to­má­nya­i­ba is be­ha­to­ló ne­ut­rá­lis hé­li­um­ato­mo­kat, előb­bi mé­ré­sei a Föld kö­ze­lé­ben tör­tén­tek, míg az Ulysses a Nap­tól 1,3-2-szer na­gyobb tá­vol­ság­ban de­tek­tál­ta az ato­mo­kat. A vég­ső ana­lí­zis sze­rint az IBEX-, il­let­ve a ko­ráb­bi ada­tok egy­ér­tel­mű­en el­té­rő be­áram­lá­si irány­ról ta­nús­kod­nak, ami ar­ra utal, hogy a csil­lag­kö­zi szél ma­ga is vál­to­zott a het­ve­nes évek óta.

Nat­han Sch­wad­ron, a ku­ta­tás egyik részt­ve­vő­je és az UNH IBEX-köz­pont­já­nak egyik ve­ze­tő­je sze­rint ed­dig nem volt vi­lá­gos, hogy az IBEX-mé­ré­sek mi­ért kü­lön­böz­nek a ko­ráb­bi­ak­tól, az új ered­mé­nyek fé­nyé­ben azon­ban nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy a vál­to­zó - és a hang­súly ezen a jel­zőn van - csil­lag­kö­zi anyag­hoz kép­es­ti moz­gá­sunk az oka en­nek.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk a Sci­en­ce ma­ga­zin­ban je­lent meg.

For­rás:

• Sci­en­ce­Da­ily 2013.09.05.