2013.09.10. - Megváltozott a csillagközi szél iránya

A University of New Hampshire kutatói, többek között a NASA IBEX szondájának adatai alapján felfedezték, hogy a Naprendszerünket a csillagközi térből bombázó részecskék áramlásának iránya az elmúlt 40 év során megváltozott.

A felfedezés nem csak abban lehet segítségünkre, hogy pontosabban feltérképezzük a Tejútrendszerben elfoglalt helyzetünket, de általa mélyebb betekintést nyerhetünk a Nap helioszférájának méretére és szerkezetére legnagyobb hatást gyakorló csillagközi szél dinamikus természetébe is. A Naprendszert körbeölelő gigantikus buborék, a helioszféra véd meg bennünket a Galaxis mélyéből érkező veszedelmes sugárzásoktól. A NASA IBEX (Interstellar Boundary Explorer) missziójának vezető kutatója, Eberhard Möbius (University of New Hampshire, UNH) szerint az elmúlt négy évtized 11 űrszondájának - köztük az IBEX - mérései alapján kimutatott eredmény, azaz az intersztelláris áramlásokban ilyen rövid idő alatt bekövetkező változás azért meglepő, mert a csillagközi felhők galaktikus léptékkel mérve is óriásiak. Ezen meglepetésen túllépve azonban azt is jelzi számunkra, hogy az űrben lassan sodródó hatalmas felhők szélei mennyire dinamikusan változhatnak. Az IBEX szonda adatai tehát azt mutatják, hogy a csillagközi atomok a korábban észlelthez képest más irányból áramlanak a Naprendszerbe.

A Naprendszerhez legközelebbi csillagközi gázfelhők elhelyezkedése a Tejútrendszer síkjában, köztük a Local Interstellar Cloud (LIC) és a G felhő. A sárga nyíl a Nap legközelebbi csillagokhoz képesti mozgásirányát mutatja.
[P.C. Frisch, University of Chicago]

A beáramlásnak az az oka, hogy bolygórendszerünk 23 km/s-os sebességgel mozog a neutrális atomokat tartalmazó intersztelláris felhőkhöz képest. A csillagközi szél legutóbbi IBEX-mérései alapján azonban annak iránya különbözik az Ulysses űrszonda kilencvenes években szolgáltatott adataiból származtatott iránytól. Ez az eltérés indította az IBEX kutatócsoportot arra, hogy méréseiket összevessék 11 űrszonda 1972 és 2011 közötti adataival is. Möbius és munkatársai a lehető legtöbb adatot szerették volna összegyűjteni a lehető legtöbb forrásból, hogy kiderítsék, az újabb műszerek csak egyszerűen pontosabbak a régieknél, vagy a részecskeáramlás iránya valóban változott az évek, évtizedek során.

A különböző forrásokból származó adatsorokat három különböző módszerrel is feldolgozták a beáramló csillagközi szél tulajdonságainak meghatározásához. Az IBEX és az Ulysses szonda közvetlenül mérte a Naprendszer belső tartományaiba is behatoló neutrális héliumatomokat, előbbi mérései a Föld közelében történtek, míg az Ulysses a Naptól 1,3-2-szer nagyobb távolságban detektálta az atomokat. A végső analízis szerint az IBEX-, illetve a korábbi adatok egyértelműen eltérő beáramlási irányról tanúskodnak, ami arra utal, hogy a csillagközi szél maga is változott a hetvenes évek óta.

Nathan Schwadron, a kutatás egyik résztvevője és az UNH IBEX-központjának egyik vezetője szerint eddig nem volt világos, hogy az IBEX-mérések miért különböznek a korábbiaktól, az új eredmények fényében azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a változó - és a hangsúly ezen a jelzőn van - csillagközi anyaghoz képesti mozgásunk az oka ennek.

Az eredményeket részletező szakcikk a Science magazinban jelent meg.

Forrás:

• ScienceDaily 2013.09.05.