2016.10.28. - Két további holdja is lehet az Uránusznak?

A Voyager 2 űrszonda 30 évvel ezelőtt repült el az Uránusz mellett, az akkor készült felvételek azonban még ma is szolgálhatnak meglepetéssel: lehet, hogy a bolygó két újabb holdjának nyomát is őrzik.

Rob Chancia, a University of Idaho PhD hallgatója furcsa mintázatokra figyelt fel, amikor az Uránusz jeges gyűrűről a Voyager 2 űrszonda által három évtizeddel ezelőtt készített felvételeket vizsgálta. Észrevette, hogy a bolygó összetett gyűrűrendszerének egyik legfényesebb tagja, az ún. alfa gyűrű szélén az anyagmennyiség periodikusan változik. Hasonló, de talán még ígéretesebb mintázat tűnt fel a szomszédos béta gyűrű ugyanezen részén is. Chancia témavezetője, Matt Hedman magyarázata szerint a mintázat jellemző hullámhossza a gyűrűk mentén változik, a szimmetriát valami megtöri, ahogyan körbejárjuk azokat.

Chancia és Hedman otthonosan mozognak a témában: mindketten az Szaturnusz gyűrűrendszerét tanulmányozzák a Cassini űrszonda adatai alapján. Az itt felmerült új ötletek alapján kezdték el ismét átvizsgálni a Voyager 2 archív adatait. Újra elemezték azokat a rádiójeleket, amelyeket a szonda a gyűrűkön keresztül küldött a Földre, de az azok által elfedett csillagok fényességváltozásait is megvizsgálták, hogy ez alapján következtethessenek arra, mennyi anyag lehet bennük.

Az Uránusz a Hubble-űrtávcső 2003 augusztusában készített hamisszínes felvételén. A bolygó halvány gyűrűinek és sötét holdjainak a fényességét a valóságoshoz képest megnövelték a jobb láthatóság érdekében.
[NASA/Erich Karkoschka (Univ. Arizona)]

Azt találták, hogy az Uránusz gyűrűiben hasonló mintázatok figyelhetők meg, mint a Szaturnuszéban, ahol az ún. "holdsodrokat" egyértelműen a bolygó kísérőinek hatása okozza. A kutatók becslése alapján az Uránusz két, egyelőre még hipotetikus holdacskájának átmérője 4 és 14 kilométer közötti lehet. Ilyen méretű ismert kísérői a Szaturnusznak is vannak, az Uránusz ismert holdjai azonban mind nagyobbak. A bolygó kísérőit egyébként is nehéz megpillantani, mivel a felszínüket sötét, rossz fényvisszaverő-képességű anyag borítja. A Voyager 2 kamerái sajnos nem voltak eléggé érzékenyek ahhoz, hogy a sejtett apró égitesteket megörökíthessék, de az előbbiek alapján ez nem is egyszerű feladat.

Hedman szerint felfedezésük segíthet megmagyarázni az Uránusz gyűrűinek néhány tulajdonságát, amelyek a Szaturnusz gyűrűivel összehasonlítva például nagyon vékonyak. Ez a probléma a gyűrűk 1977-es felfedezése óta foglalkoztatja a kutatókat. Ha a holdacskák léteznek, akkor "terelő puliként" is funkcionálhatnak, azaz akadályozhatják a gyűrűk szétszóródását. A bolygó 27 ismert holdja közül kettőnek, az Opheliának és a Cordeliának az epszilon gyűrű esetében van ilyen szerepe.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomical Journal c. folyóiratban jelent meg.

Forrás:

• ScienceDaily 2016.10.25.