2017.12.22. - Látványos csillagbölcső az ESO VST felvételén

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) 2,6 m átmérőjű VST (VLT Survey Telescope) távcsövén működő OmegaCAM nevű kamera gyönyörű felvételt rögzített a Sharpless 29 katalógusjelű csillagkeletkezési régióról.

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) 2,6 m-es VST (VLT Survey Telescope) távcsövén működő OmegaCAM kamera rögzítette az alábbi gyönyörű felvételt a Sharpless 29 katalógusjelű csillagkeletkezési régióról. (A VST a chilei Cerro Paranal hegyen, a 8,2 m-es VLT távcsövek szomszédságában működik, feladata az égbolt átfésülése optikai tartományban. Az OmegaCAM egy óriási, 268 megapixeles kamera 1°×1° látómezővel.) A rendkívül részletgazdag fotón sok érdekes asztrofizikai jelenség, elsősorban a csillagközi por és gáz csillagfénnyel való különféle kölcsönhatásai: fényvisszaverés (reflexió), fényelnyelés (abszorpció) és újra kibocsátás (emisszió) figyelhetőek meg. A Sharpless 29 mintegy 5500 fényév távolságra van tőlünk, a Nyilas csillagképben, a Lagúna-köd szomszédságában.

Az ESO VST távcsövének OmegaCAM nevű kamerájával készült felvétel a Sharpless 29 katalógusjelű csillagbölcsőről. A képen számos asztrofizikai jelenség figyelhető meg, többek közt emisszió, reflexió és abszorpció. Érdemes elveszni a nagyobb felbontású változat részleteiben is.
[ESO/M. Kornmesser]

A felvétel talán legérdekesebb része a közepétől kevéssel jobbra lefelé megfigyelhető fényes, vörös ív és a kéken fénylő tartomány, az NGC 6559 jelű nagyon aktív csillagkeletkezési régió. Ez a mindössze néhány fényév átmérőjű térrész megmutatja, milyen felfordulást képes okozni egy csillagköd belsejében kialakuló néhány nagy tömegű csillag. Az itt látható forró kék csillagok mindössze kétmillió évesek, és nagy energiájú sugárzással bombázzák a környezetüket. Ez felhevíti az ott lévő port és gázt, miközben a csillagok erőteljes szele tisztára söpri a közvetlen szomszédságukat. A ködben található egy jelentős méretű üreg, egy buborék, amit a középen található kettőscsillag vájt bele. Az üreg növekszik, miközben a felületén feltorlódik az anyag, amit egy ragyogó, vörösen fénylő ívként látunk a felvételen.

A fiatal forró csillagok ultraibolya fénye ragyogásra készteti a csillagközi port és gázt. A régió nagy részét átható diffúz vörös fény a gerjesztett hidrogéngáz saját fénylése, emissziója. A kékben tündöklő tartományok kicsiny porszemcséi szórják és visszaverik, reflektálják a csillagfényt. Az emisszió és reflexió mellett abszorpciót, fényelnyelést is megfigyelhetünk a felvételen. Különféle alakú porfoszlányok eltakarják, gyengítik a mögöttük lévő égitestek fényét. Ilyenek a háttércsillagokban szegényebb sötétebb foltok szerte a felvételen, valamint a középső vörös köd előtti sötét filamentumok.

A Sharpless 29 változatosan gazdag régiója rengetegféle fizikai folyamat tanulmányozásának lehetőségét nyitja meg az asztrofizikusok előtt. Az indukált csillagkeletkezés – amikor a csillagot létrehozó gázfelhő kezdeti összetömörödése külső hatásra következik be –, a fiatal csillagok kölcsönhatása a környező gázzal és porral, valamint a mágneses terek zavarai mind megfigyelhetők, tanulmányozhatók ezen az egyetlen égterületen.

Ám a ma még fiatal nagy tömegű csillagok nem élnek sokáig. A hamarosan bekövetkező szupernóva-robbanások nehezebb kémiai elemekben feldúsult port és gázt fognak szétszórni a csillagközi térbe. Ezek néhány tízmillió éven belül mindent, amit most megfigyelhetünk a képen, ki fognak onnan söpörni, és egy nyílthalmaz csillagai maradnak csak utánuk.

Forrás:

• csillagaszat.hu 2017.12.19.